Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László, Vojtech Kondrót, Mikola Anikó, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Veres János, Karol Wlachovský: Ankét műfordításunkról

Istvánnak) műveit sikerült lefordítanom. Ezek a szerzők kapcsolják össze a magyar irodalom jelenét múltjával és jövőjével. Segítségükkel indulok földerítő utakra a magyar irodalom közelmúltjába, a két világháború közötti időszakba. Tervbe vettem Krúdy, Kosztolányi és Babits néhány művének átültetését, mert ezekkel a fordításokkal a szlovák műfordítók a mai napig adósak. Távlati elképzelésem, hogy körképszerűen bemutassam a XX. századi magyar novellisztikát. Elvégre a líra mellett épp ez a prózai műfaj jelenti a magyar irodalom csúcsát. Ez ideig inkább találomra mint rendszeresen, és főképp a szlovák hetilapok irodalmi mellékleteinek igényeit szem előtt tartva for- ’dítottam olyan elbeszéléseket és novellákat, amelyek így vagy úgy megragadtak. Elképzelésem helyességét és jelentőségét a nemrégen kiadott háromkötetes novellaantológia — Magyar elbeszélők, XX. század; Magyar Remekírók sorozat — is igazolta Amint mondtam, ez még csak távlati terv, tehát az idő nem sürget.

De hogy összefoglaljam a kérdésre adandó válaszom lényegét: nemcsak a magyar irodalom bennfentes ismerete, hanem műfordítói tapasztalataim is befolyásolják a fordításra szánt művek kiválasztását. A kiadó ajánlatát csak akkor fogadom el, ha nem ellenkezik elképzeléseimmel, egyébként magam választom ki a lefordítandó műveket.

5. Milyen műhely gondokkal kell ynegküzdenie? Személyes tapasztalataiból kérünk példát.

KONCSOL LÁSZLÓ

Első fordításomon tanultam meg az eredeti nyelv struktúrájától való elrugaszkodás technikáját, vagyis azt, hogyan kell az eredeti nyelvi formáit a befogadó nyelv azonos értelmű és hatású formáival visszaadni. Ugyanakkor munkám — egy bűnügyi riportkönyv — befejezése után akár tiszteletbeli nyomozóvá is fölavathattak volna, úgy megismertem a terminológiát s a műhelytitkokat. Egy cseh amerikanológus könyvét fordítván, egy kicsit magam is indián szakértővé lettem: volt közben dolguk a szótáraknak, lexikonoknak, térképeknek, mikor az egyik fejezetben az eszkimók csónakját és szerszámait írta le néprajzi alapossággal a könyv, a csónakkészítés folyamatával, a másikban a préri indiánjainak kézművességét, .ugyancsak teljes szakszerűséggel. Tudni kell mindehhez, hogy a cseh flektáló nyelv, azaz a tulajdonnevek ragozott formáiból csak elvétve derül ki a szó alanyesete, amelyre a magyar fordítónak minden esetben szüksége van. Ez is probléma, nem is akármilyen. Aztán egy további bökkenő: ezt az indiánkönyvet kefelevonatból, hasábokból fordítottam, s a levonatokról hiányoztak még az illusztrációk — de ott voltak a lefordítandó képaláírások. Képaláírást képek híján fordítani olyan, mintha az ember szakadékos helyen botorkálna vaksötétben. Szöveget és képet együtt először csak a tiszteletpéldányon láttam — illetve magukat a képeket is csak ott. Legfrissebb és legkedvesebb: Jaroslav Havlíček Petróleumlámpáit a Krkonoše turistatérképét kiterítve fordítottam: a véletlen úgy hozta, hogy pár évvel korábban két hetet töltöttem azon a vidéken, ezért nem kellett külön helyszíni szemlére fölutaznom. A regény minden helyszíne hiteles, s a félreérthetetlen tolmácsoláshoz a részletes térképen is ellenőriztem az adatokat. Václav Cibula Prágai mondáihoz viszont, amely valamikor jövőre fog megjelenni, föl kellett utaznom Prágába, vastag francia nyelvű bédekkerrel, azért franciával, hogy a nevek alanyesetét tisztán kapjam a tájékozódáshoz, s egy hétig jártam a helyszíneket, lokalizáltam a házakhoz, szobrokhoz, templomokhoz fűződő mondákat. Térképet vettem, Prágáét és Csehországét, történelmi térképeket, cseh értelmező szótárakat és lexikonokat böngésztem, szentek életét tanulmányoztam, szerzetes rendekét, egy-egy esetben a megőszülésig. Az egyik monda középkori kelmefajtákat sorol föl nagy bőségben, köztük a „cendelín” nevűt. A cseh— magyar szótárban (egyébként kitűnő munka, bár volna ilyen szlovák—magyar is!) nincs benne a szó, a cseh értelmezőben szintén nincs, a lexikonokban (magyarokban) nincs, a magyar értelmezőben, a magyar szófejtőben, az idegen szavak szótárában, angol-magyarban, francia-magyarban, német-magyarban ugyancsak nincs hasonló adat, végül fölnyitom a nemrég kapott Szabó T. Attila-féle Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár első kötetét, s két címszóban is ott van a keresett szó: cendelyes, illetve cendelytafota, a XVI—XVII. századokból, magyarázattal és szép magyar példákkal: selyemkenderfajta németül Zindeltaffet. Más: a prágai Haštalské náméstí magyar megfelelőjének a kere sése. Cseh-magyar szótáram hallgat róla, a bédekkerben szerepel a név francia váltó