Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - LÁTÓHATÁR - Díaz, Jesús: A kő (novella)

estek, hogy felszürcsöljék. Ügy néztek ki, mint a szopósmalacok. De abba is hagyták hamarosan, mert feldagadt az ajkuk, a durva talaj véresre horzsolta a szájukat. Más módozatokat is kieszeltél. Ebből állt az életed; mindig valami újat kitalálni, hogy szóra bírd őket. Ettől volt olyan nagy a híred. Nem tudom, talán még okosnak is tartottak.

A módszered abból állt, hogy egy korsóba hugyoztál és megkínáltad vele a foglyokat. Olykor még őket is levizelted, emlékszel, Mauro? Én meg röhögtem. Némelyik még ivott is belőle, aztán kiokádta. Lehet, hogy most én is meginnám ... Ki tudja? Amilyen szomjas vagyok! Mert már három napja tart ez a pokol, sőt, a maival együtt a negyedik. Négy nappal ezelőtt ürültek ki a tömlők. Legalábbis az enyém. Abból ittunk mindketten. így volt, nem? A tiedet tartalékba hagytuk, de azon a napon, amelyiken az én tömlőm üres lett, a tied is kiapadt. így mondtad nekem. Kértelek, hogy mutasd meg, de te el- küldtél a francba. Egy férfiemberrel nem szabad így bánni. Ezt is fölírtam a számládra. Idővel gyanítani kezdtem, hogy van vized, de soha nem láttalak inni és igy nem tehettem semmit, mert előttem egy kortyot sem eresztettél le a torkodon. Órákig törtem a fejemet a titkodon, de egyszer sem láttalak vizet inni. Aztán egy egész éjszakán át ezen töprengtem, és akkor rájöttem, hogy hatkor csinálod. Minden reggel hatkor elmentél „levelet írni”. Másnap utánad mentem és követtelek egész a banánligetig. Ahol most vagyunk, itt ni. Meg voltam győződve róla, hogy inni fogsz, de valóban csak a dolgodat végezted. Elhittem, hogy tényleg nincs vized. Már éppen indultam volna vissza, amikor megláttam, hogy előveszed a tömlőt és guggolva iszod a vizet. Mauro, nem tudom elmagyarázni neked, hogy mit éreztem. Te elküldtél a francba, pedig volt vized. Csurgattad a szádba, engem meg átkozottul gyötört a szomjúság. Akkor láttam meg azt a követ; az élét, mintha erre az alkalomra faragták volna. Értesz ugye? Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire kemény a fejed, sokáig kellett vernem. A nyitott tömlőből meg ömlött a víz. Amikor észrevettem és felkaptam, már alig kotyogott benne valami. Mindössze három ujjnyit sikerült megmentenem. A többi odalett és még csak fel sem szürcsölhettem, mert a szarodra ömlött a víz, Mauro.

Végh Zsoldos Péter fordítása

Ernest Zmeták: Nagyanyö. 1947. Fametszet