Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - LÁTÓHATÁR - Rózewicz, Tadeusz: Sietősen, Az 1939-es év, Jókívánság (versek)
temetőt keresek melyben nem támadok fel halottaimból ott lerakom nevetségesen fölösleges rekvizítumaim az ikon-csöppségű istent a fehér sast mely ágon ülő madárka az embert aki nem leszek A föld megmozdult imbolygott mint egy hatalmas sündisznó azok elevenen eltemetettek voltak hallgatom emlékeid szavát nézem asszonyod hasát megmozdult benne a gyermek bitófáról leráncigáltak mosolygunk egymásra minden jót kívánva melegen Cselényi László fordításai Jókívánság Eugen Nevan: Falusi ríó. Akvatinta
/
