Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - LÁTÓHATÁR - Suksin, Vaszilij: Jermolaj bácsi (novella)

Napközben, amikor csépeltünk, még egyszer odajött hozzánk Jermolaj bácsi.

— Griska, Vaszka ... valljátok be, nem voltatok a szérűn. Nem vonom le az öt munkaegységet. Ugye nem voltatok ott?

— Ott voltunk.

Jermolaj bácsi nézett ránk egy ideig ... Elment. Aztán odahívott magához.

— Gyertek ide . .. Gyertek, gyertek. Hát ide bújtam el az eső elől. — Megmutatta. Könyörögve nézett ránk. — Hát ti hol bújtatok el?

— Mi a másik oldalon.

— Melyiken?

— Hát a másikon.

— De hát melyik mísikon? — Megint kezdte elveszíteni a türelmét. — Hiszen kiabáltam, hívtalak is benneteket! ... Körbejártam az asztagot. Úgy vil- lámlott, hogy nemcsak egy embert, hanem egy tűt is meg lehetett volna találni a földön. Höl voltatok hát?

— Itt.

Jermolaj bácsi maradék erejét összeszedve türtőztette magát, hogy megint föl ne ordítson. Arca újra eltorzult. ..

— No, jól van .. . Talán attól féltek, hogy szitkozódni fogok? Nem fogok. Csak mondjátok meg becsületesen: hol éjszakáztatok? Nem vonom le az öt munkaegységet... Hol éjszakáztatok?

— A szérűn.

— De hát hol a szérűn?! — tört ki Jermolaj bácsi. — Hol a szérűn?! Hol, amikor én ... Ej-ej, ti fajankók! — Kutatva körülnézett: mivel sózzon ránk.

Elszaladtunk.

Jermolaj bácsi az asztag mögé ment... Bizonyára megint sírvafakadt.

Fazekas László fordítása

Szabó Gyula: Elítéltek. 1963. Fametszet