Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - Batta György: Színek Fábry Zoltán portréjához II.
Es a karácsony. Beszéltem Idával, örülne, ha tudnál venni Csacsinak egy összerakható ernyőt, amit a táskájába tehetne, ha iskolába megy. Rendes esernyője van, de azt körülményes cipelni. Az idő rossz, be vagyunk havazva, de az autók és autóbuszok rendesen közlekednek. Végre bejutottak ablakomra a madarak, a cinkék és verebek. A kekszet megeszik, de a cinkék az idén nem nagyon harapnak a margarinra, úgylátszik, nincs olyan hó és hideg. Ma például alig láttam cinkét. Nulla jók van, és ilyenkor azonnal megszimatolják, ha valahol disznóölés van. 1970 Ma egy nagy jekete vérömleny keletkezett a szemem sarkában. A borotválkozásnál még nem láttam semmit, egy jélóra múlva azonban ott volt a jel. Az influenza-járvány kezd aggasztóvá válni, Csacsi és Sanyi szerda óta lázasan fekszenek. Csoda lesz, ha I. nem kapja meg. Mert akkor mi lesz velem? Még ha engem meg is kímél az influenza, ki jog ellátni? Es ha én beteg leszek, ki jog hozzám jönni? Egyelőre ne is gondoljatok arra, hogy autóval kijöjjetek. A hó annyira elterpeszkedett, hogy csak az út van megtisztítva, de nem lehet oldalt leállni vagy kitérni. Egyszerre minden csődöt mondott. Rettenetes az idei tél! A ház előtt még több a hó, mert lezúdult a tetőről is. Ma egyetlen autót sem láttam, ■ebből is következtetni lehet a forgalomra. Az út jeges. Írod, hogy Kassán nincs is hó már, mi itt tele vagyunk vele; az ablakból nézem, hogy bukdácsolnak benne az emberek. A pulzusom állandóan hatvan alatt van, jó lenne egy alapos vizsgálat. Inderalt kaptam Angliából, így már nem sürgős. Rossz hetem volt, ötnapi szünet után szerdán ismét volt rohamom, majd másnap este útjra. Állandóan fáj a vállam. A hó lassan tűnik az útról. A fájdalmat örömmel kellene ellensúlyozni. Jó volna az örömmel végzett munkába temetkezni, de nem lehet, pedig ez az, ami a legjobban hiányzik nekem. Most már csak azt várhatom, hogy mások mit írnak rólam, én nem érezhetem az alkotó munka örömét. Visszajött a tél és a szél. Pedig már én is sétálhatnék kinn. Eltűnt a hó. Két folt maradt még az erdőben, meg nálam egy kupac az udvaron, az árnyékban. Ma reggel erős fájdalmakra ébredtem. Tegnap hét oldalt kopogtam le ócska gépemen. Kedves, borzasztó fáradt vagyok. Itt volt Ilku Pál, hívott gyógyulni a Balatonhoz, ■de nem nagyon biztattam. Sokan jártak itt, most Jász Dezsőéket várom, utána eg.y Időre csend lesz és akkor talán mégiscsak eljöhetsz. (Az utolsó levél 1970. május 23-án íródott, egy hét múlva Fábry Zoltán meghalt.]
