Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - Zs. Nagy Lajos: Inkább dudát a kézbe, Ki szelet vet... (versek)
lehetne mint a macskák nyávogva simuló hangos határba fogva lépkedne büszke ló pörkölt veréb az ágon meg éneklő kavics pitypang a szöszke tájon lehetne még hamis ördögszekér a szélben vagy bókoló bogáncs csillagos őszirózsa vagy őszi kikerics parlagi ligetszépe s ligeti jegenye szakálla szélbe szórva ágál és hadonászik nem tudja hogy mivégre már-már szobornak látszik már-már vitéznek látszik körötte csiricsáré vásár zenebona hordják a lepedőket a megbomlott szüzek sercegve fellobognak az oltári tüzek hordják a lepedőket malasztot tankokat hangosan felrikoltó páncélos álmokat kezében szalmakarddal porcelán tökfedőben áll mint egy nyápic isten az ájtatos mezőben nyomát a dér belepte lovát a tél kilőtte micsoda balga álom tündöklik még előtte Ki szelet vet... Bizony ez bősz vihar, pedig nem én vetettem, már háztetőt emel, már itt zúg a szívemben, már hordja százfelé a kertet, kertemet, gyalázza feketére a reszkető eget. Bizony vihart arat, ki szelet nem vetett, s aki a förgetegre nem is készülhetett, most mossa szennyes ár, dobálja förtelem: döbbenten felüvölt a megcsalt értelem.
