Irodalmi Szemle, 1977

1977/8 - Marencsin Mária: Követem alássan, Kotlós-kulcs (versek)

MARENCSIN MÁRIA

Követem alássan

Minden bizonnyal (minden bizonnyal)

Beauvoir is olyan,

mint a kukorékoló tyúk,

mely fennen hirdeti:

hogy ha a társnői (ó, porban fetrengők!)

nem fognak merészen

lábukra állni, s hangosan-jogosan kikirikit kárálni,

sose fogják tudni

a Második nemnek azt kikukorékolni,

hogy tollas-tarajos

és peckes tartású kakassá

nőjenek; és nem fogják tudni

az úrhatnám nemnek jól bekukorékolni:

feljebbltsék őket

a maguk polcára.

Átkos gyökértelen!

Áldott a kotlóskulcs, mely erőkifejtés és életrekeltés. Termésig tartó gyász. Haldoklásban érés — életimádásig. Ajtózárás — ajtónyitás. Muzsikaszó.

Szárnyak.

Kotlós kotyogása: szent rózsafűzére, szent mantra jógája. Elefántcsonttoronyban a magány lírája.

Szomorúság tüze, depresszió lángja. Csibék kiköltése, kotlós tyúk törvénye.

Télnek a tavasza: bánatnak öröme.

Ilyen a fák násza földben a gyökérrel, Időnek Terével, a tudat szerelme tudattalanéval, a Földnek szerelme igéző Napjával.

(A néphit azt tartja, hogy ha a tyúk kukorékol, az rossznak a jele.)

Kotl ós-kulcs