Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - Dénes György: Boldogtalan-boldog vámszedők, Hogy fut a láng (versek)
Szirének között betömött füllel hajózom, Kirké, Kallüpszó, Nausziká emléke néha még kísért. . . Sípok éles sikolya, dobok komor pergése, Salome táncol véres köveken. Hallod-e az idő madárszív-dobbanását? A kézimalmot hajtó szolgaleány még mindig csak egyedül énekel. Boldogtalan-boldog vámszedők Fölöttem ellebegnek mind, ahány arc érintett tekintetével, tört aggastyán vagy virgonckedvű lány itt köröznek egy álombéli égen, rám-rámnyitják a pillanat-időt az időtlenség kósza árnyai, ó, boldogtalan-boldog vámszedők, egy-egy sóhajt még visszahallani s egy-egy kacajt a benső táj napos partjairól, ahol a képzelet bolyong s bolyongván harmatos mezők során, már fájóbb s fényesebb a sors, a sorsom, melyben ott nyüzsög, ami elszállt és ami örök. Hogy fut, hogy lohol ez a kis lélek, ez a zöld láng a végtelen mezőkön: eljátszik vele még a föld, még szítja, űzi, felcsigázza, nem fújja rá fagyát, s annyi csalétek, annyi égtáj: lobogni csak, tovább! Még dajkálja, még óvja karja, még el nem engedi, de már hagyja, hogy megkísértsék saját félelmei. Hogy fut a láng DÉNES GYÖRGY
