Irodalmi Szemle, 1977
1977/8 - Tóth László: Kis levél, Vers a költőről (versek)
TÚTH LÁSZLÓ Kis levél Domonkos Istvánnak, a Kormányeltörésben írójának sehol nem lenni otthon s lelni kis haza mindenütt meghalni belepusztulni olykor egyszer kétszer többször is naponta e csöppnyi létbe szemfedő lenni látó szemüregbe zuhogó anyaföld hulló falevél cipelni hátadon bika s a bikán európa sirató lenni lenni dalnyi anyanyelv bolyongani hegedű vijjog jönni-menni akár egy porszemben is teremteni ezt-azt csupa kis dolgokat én nem lenni könnyű májusi felleg bégető barika én mit mellembe zárni most mellemben szétfeszít s emlékeztet emlékezni mindenre ami történni fog A versírás: honfoglalás és minden vers teremtett haza. Dél van. Autók zúgnak, gépek dolgoznak s valaki káromkodik az ablak alatt. A kinti zajt benti léptek nesze nyomja el: jönnek érted, eljönnek sorra mind, akiket már rég elfeledtél. A falak repedéseiből rádköszönnek, ráncaidat szépen kisimítják. Vándorló ősök s érett asszonyok álma leng körül: térdig gázolsz gyereksírásban és halálban. Ahány vers kell, hogy élni tudj, annyi élet a versben. Vers a költőről
