Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - FIGYELŐ - Bozsaky Katalin: Keleti Golf-áram
Talán éppen a szubjektivitás miatt van, hogy a beszámolók jellegükben meglehetősen különböznek egymástól. A „kedvcsináló, érdeklődésre, utazásra csábító mozaikokat” hagyományos formában találjuk Horváth Lajos és Rózsa Endre írásában. Kulcsár Szabó Ernő és Gyürke Zoltán útibeszámolója viszont az irodalom bemutatására exponált. Varga Csaba és Gulay István cikkében kiegyensúlyozottabb a tényirodalom és az élmény- anyag jelenléte, csupán a kettő mindig élesen elkülönül, s ettől az írások elveszítik gördülékenységüket, kissé darabossá válnak. Az ismeretanyag és a személyes tapasztalatok ötvöződése legsikerültebb Kiss Gy. Csaba, Kósa László, Kovács István és Spiró György írásában. Valamennyien a magyarországi Kelet-Európa kutatás aktív munkásai, s évek óta állnak kapcsolatban az egyes országok kultúrájával. Azonban így is figyelemreméltó az a széleskörű tájékozottság és alapos tudásanyag, amely a cikkekből érződik. Könnyed stílusuk és közvetlen hangnemük révén meglepően közel kerülhetünk egy-egy ország népéhez, ugyanakkor érezzük a közöttünk lévő „távolságot” is. Rádöbbenünk ismereteink felületességére, s arra, hogy mennyivel többet tudhatnánk szomszédainkról, ha jobban ismernénk irodalmukat. S hogy az Irodalom milyen jó kalauz lehet, annak tanúi lehetünk Kiss Gy. Csaba írásában is. „Hegyországi változatok” című dolgozata Szlovákiával ismerteti meg az olvasót. A szerző, aki több évvel ezelőtt kezdte az „ismerkedést”, úgy vezet végig az ország városain, tájain, ahogy őt vezették irodalmi élményei, ismeretei, így a színes útirajzzal együtt egy összképet is kapunk a szlovák irodalomról. De megtudjuk azt is, hogy az első lépések milyen nehézséget jelentettek. „Bizonytalan terepen kell elindulnia a szlovák kultúra tájai jelé igyekvő magyar érdeklődőnek. Elfogultságok csapdáit kell kerülgetnie, s eleinte nem segíti még a nyelv ismerete sem.” Segítik a tájékozódást a magyarra fordított irodalmi művek, „s nem kis részben a szlovákiai magyar nemzetiség közvetítő, hídépítő munkájának gyümölcsei” A szerző őszintén és nyíltan beszél a kölcsönös negatív előítéleteikről is, melyekkel sajnos még napjainkban is találkozhatunk A két nép szellemi közeledésének egyik lehetősége az irodalomban rejlik. Az irodalom közvetítő szerepéről, s az ehhez kapcsolódó problémákról személyesen beszélgetett a szerző Vojtech Kondróttal és Karol Wlachovskýval, a modern magyar irodalom fordítóival. Azonos véleményük szerint a felszabadulás utáni nemzedékek — mindkét országban — kevesebbet tudnak egymásról, mint a „múlt századi nemzeti-nemzetiségi viták, harcok idején”. Ennek egyik okát Kiss Gy. Csaba a következőképen fogalmazza meg: „Ha a mai Magyarország ’terra incognita’ marad korunk szlovák fiataljainak — fordítva ugyanez a veszély —, az okokat nem utolsó sorban a mai magyar valóságot ábrázoló irodalmi művek hiányában kell keresni, illetőleg abban, hogy a lefordított alkotások csak lassan és véletlenül keltik föl az olvasó érdeklődését.” Sajnos, ez így van, még a meglévő pozitív eredmények ellenére is. Természetesen a magyarországi irodalom ismeretének hiányát Szlovákiában csak növeli az a tény — ahogy K. Wlachovský megjegyezte —, hogy a fiatal szlovák írónemzedék tagjai között egyre inkább ritka a magyar nyelv ismerete. Míg az Ady-nemzedéknek megvoltak a kortárs fordítói, akik alaposan isméi lék a nyelvet, a következő nemzedék már nem találkozott ilyen „útitársakkal”. Pedig elsősorban a fiatal írónemzedék kötelessége, hogy Szlovákiában ismertté váljon a magyar társadalom, a magyar valóság. S ha szem előtt tartjuk azt a tényt, mely szerint, egy másik nép kultúrájának tanulmányozásakor — „az összevetés gazdagító szempontjai” révén — saját népünket és kultúránkat is teljesebben látjuk, elkerülhetetlennek érezzük a kölcsönös ismerkedés szükségét, hiszen a szlovák és magyar nép történelmi, irodalmi szálai olyannyira egybefonódtak, hogy szinte lehetetlen szétválasztani. így az „üzenetváltás”, a kölcsönös ismerés révén saját életünk, múltunk is élesebb megvilágítást nyerhet, s mindenképpen segít abban, hogy elfogulatlanul szemléljük a valóságot. Hasonló gondolatokat Kósa László románcai útibeszámolója is tartalmaz. A román és magyar nép történelmében és jelenében is igen sok ponton érintkezik egymással. Hogy csak egy példát említsünk: a magyar irodalom számos jelentős képviselőjének élete, munkássága kapcsolódik a mai Románia területéhez. A szerző a románsággal való ismerkedést tekintette fő feladatának, így a magyar irodalmi vonatkozásokra inkább csak utalásokra tér ki. Részletesebben beszél a ro