Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - FIGYELŐ - Gágyor Péter: Siposs Jenő mesejátéka a Thália Színpadon

mán polgári irodalom megteremtésének nehézségeiről, az írott kulturális hagyományok hiányáról. A néprajzos érdeklődése azonban elsősorban a népi kultúra felé irányul, s ez meghatározza útiélményei jellegét is. Lelkesedéssel beszél a hagyományápolásról, a népművelési intézetek munkájáról, a falumúzeumokról. De beszél a negatívumokról is, s nem hagyja említésen kívül a történelemnek azt a sötét korszakát sem, amikor a két nép szembekerült egymással. Szerencsére azonban egyre többen vannak, akik szükségesnek érzik a közös dolgok rendezését és cselekednek is. Azonban még több cselekvőre van szükség ahhoz, hogy a népek közötti barátság és testvériség gondolata ne csak eszme maradjon, hanem a gyakorlatban is megvalósuljon. Ehhez „felelősen kell keresni a kapcsolódás, egyben a békesség nyugodt pontjait”.

Az egykor létező kapcsolatok csak akkor serkenthetnek újra közeledésre, ha azok jelentőségét helyes mércével mérjük. A túlzás, a közös múlt misztifikációja is gátolhatja két nép kapcsolatának jóirányú kibontakozását. Ezekkel a gondolatokkal indítja lengyelországi útibeszámolóját Kovács István. A lengyel irodalom kiváló ismerője ízelítőt ad a kortárs lengyel irodalomból, s bemutatja a múlt század lengyel irodalmi életének nagy egyéniségét, C. Norwidot is.

Az a külföldi látogató, aki hosszabb időt tölt Lengyelországban, sokszor hallhat a háború pusztításairól. Varsó lerombolása és újjáépítése az egész ország ügye volt. A borzalmak emléke sokáig élt az emberekben, s számos irodalmi mű témáját is alkotta. Ezért tartjuk indokoltnak Kovács István beszámolójában az elpusztult Lengyelország felidézését. Mert sok mindent csak ilyen összefüggésben értünk meg a mai Lengyelország életéből, kultúrájából.

Spiró György jugoszláviai kalandozásait meséli el. A soknemzetiségű ország bonyolult jelenségeit rendkívül világosan, érthetően — gazdaságtörténeti „tájékoztatóval” ellátva — mutatja be az olvasónak. Beszámolója élvezetes stílusával és jó hangulatteremtő erejével valóban csábít az ország megismerésére. Azonban nemcsak a táj szépségeit és az irodalom értékeit méltatja; a megválaszolatlan miértekre is keresi a választ. Ezek a kérdések pedig a két nép, a két ország kapcsolatának hiányosságaira vonatkoznak. A hiányok kiküszöbölése mindnyájunk sürgető feladata.

Ez a kötet egy újabb lépés a közeledés útján. A szerzők abban a reményben adják át az olvasóközönségnek, hogy „gondolataik tovább épülnek a fiatal nemzedékekben” határon innen és határon túl. (Kozmosz, 1976)

Bozsaky Katalin

Siposs Jenő mesejátéka a Thália Színpadon

Kevés nyelven lelhető olyan bőséges szak- irodalom a gyermek- és ifjúsági irodalom szinte minden műfajával kapcsolatban, mint magyarul. A szigorú didaktikai és pedagógiai műveken túl, a gyermek és ifjúsági irodalom az egyetemek magyar tanszékein vizsgatárgy. Ojabban (vagy ötven éve) az esszé is egyre gyakrabban talál

Lárium, fárium kell a honorárium.

Nemezis, genezis, gyermeknek meg jó ez is.

(Ladányi Mihály: Mondóka)

elmondani valót a geyrmekirodalom céljainak és gyakorlati megvalósításának visszásságairól.

A gyermekközönség (és ifjúsági közönség) rugalmassága és befogadóképessége a különböző izmusokkal szemben — melyek a felnőtt közönség gyakori elzárkózásával találkoznak — színházi közhely.