Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - FIGYELŐ - Bozsaky Katalin: Keleti Golf-áram

kissé darabosra sikerült istennője”, aki egyedül maradt a világgal szemben és nincs senkije, akinek gondját viselhetné.

Kár, hogy Bereck nem gondolta át jobban az Aladár—Eszter és a Mara—Tomi párhuzamot. Miként a vak Aladár teherbe ejti a fiatal és légies Esztert, ugyanúgy Tomi is szinte vakon teherbe ejthette volna Marát. Mara számára tulajdonképpen ez jelentette volna a tragédiából kivezető utat.

Elgondolkoztató, hogy a „plusz egy nap”-on, betegségéből felgyógyulva Tomi nem gondolt Marára, aki pedig az első szeretkezés kincsével ajándékozta őt meg. Az iskola folyosóján bolyongva arra emlékszik, hogy egy negyedikes lány egyszer behúzta őt a szertárba. „Hirtelen mozdulattal összedörzsöltem a kezem; tenyeremen, karomon átborzongott Drancsik Mari telt combjának hűvössége.” Érthetetlen, hogy nem Mara öle villant fel előtte, hisz a présház falára égetett képnek a leikébe is bele kellett égnie. Vagy mind ez a csallóközi ember térbeli determlnáltságát jelenlené? Csallóközben Mara nincs többé?

Ami a regény nyelvi szféráját illeti, a fiatalok beszédmódjának az elemzése külön tanulmányt érdemelne. Nem csupán a zsargonszavak jelenlétéről van szó (rohadt, vacak, stimmel, dugí, cucc, rosseb, príma stb.). Gyakran az ilyen szavak zökkentik helyre az elbeszélő fiatalos szemléletét, amikor már-már úgy tűnik, hogy korához képest túlságosan okos ez a másodikos gimnazista Tamás.

Érdekes színfoltja a regénynek „a Cseszkóból jött fiú” és a rendőr, illetve az erdész „összetűzése”. Csehszlovákiának van tengere? — csodálkozik az utóbbi. A rendőr már többet tud: „Tudom, hogy felvidéki vagy. Tele van a felvidék magyarokkal. Jártam ám én arra... Igaz, még harmincnyolcban, de jártam...”

Az öregekkel szemben Tominak kell igazat adnunk: Európában Csallóköz és Baranya közvetlen szomszédok. (Irodalmi Szemle 1976/8—10, 1977/1—2.)

Mészáros László

KELETI GOLF-ÁRAM

Irodalmi útirajzok

A Duna-völgyi népek egymásrautaltságát, az azonos sors jegyeit a történelem sötét korszakaiban ismerték fel a magyar szellemi élet kiválóságai. Költők és írók figyelmeztettek az összetartás, az egymásnak segítés szükségére. Sokakhoz eljutott a figyelmeztető szó, mégis úgy tűnt, hogy keveset tettünk az érdekében, érdekünkben. Ezért írja a 30—40-es években Németh László tettekre biztató tanulmányait a kelet-európai népek közeledéséről. Sür gető szavai arra intenek, hogy egymás megismerése, a kapcsolatok „újrateremtése” mindnyájunk számára fontos és kötelező. A sorsközösség kötelez. A közös sors tudatosítása ellenére a „testvéri szó- értésnek” hosszú ideig gátat vetett az értelmetlen magunkbazárkózás és nem ritkán az oknélküli gyűlölködés. Sokáig tartott, míg a hídépítés lehetőségei valóssá váltak. Sokáig tartót és sokak energiáját követelte. Elődök hosszú sora egyengette a kelet-európai népek közeledésének útját.

E hagyomány folytatóiként jelentkeznek a Keleti Golf-áram szerzői. Fiatal magyarországi írók, kritikusok számolnak be a szomszédos baráti országokban tett útjaikról, élményeikről. Irodalmi útirajzokat készítettek, melyekben személyes élmények, egyéni meglátások, történelmi képek és emlékek vegyülnek egybe. Az esetek többségében nem egyetlen út élményanyagát rögzítik az írások. A szerzők nagyobb része már évek óta ismerkedik az illető ország népével, történelmével, kultúrájával. E cikkek megírásánál mindany- nyiuk célkitűzése azonos volt: „A közös hullámhossz keresése, amelyen kölcsönösen fogható az egymásnak küldött üzenet". „Szubjektív kalauzt készített mindegyikünk” — írják a szerkesztők — Varga Csaba és Kiss Gy. Csaba — a kötet előszavában.