Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - NAPLÓ - Mészáros László: A tények embere

A TÉNYEK EMBERE

Csanda Sándor ötvenéves

Irodalomtörténész, kritikus, az irodalom- tudományok doktora, a Komenský Egyetem Bölcsészkara magyar nyelv- és irodalom tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, ötvenedik születésnapján a cseh- szlovákiai magyar irodalmi, pedagógiai és tudományos élet jelentős személyiségeként köszöntjük őt.

Kommunista földmunkás fiaként született Kisújfalun. A felszabadulás után előbb az érsekújvári gimnáziumban tanult, majd 1947-ben Budapestre ment, ahol az érettségi után a bölcsészkaron végezte a magyar—szlovák szakot. A tanulás mellett a közéletben is tevékenykedett, egyrészt pártpolitikai téren, másrészt a magyarországi szlovákok szervezeteiben. Részt vett az ottani első szlovák tankönyvek írásában is. Hazatérése után 1951-től a Pedagógiai Fakultáson tanársegéd, Sas Andor mellett, 1955-től a volt Pedagógiai Főiskolán a magyar nyelv tanszékének vezetője, később pedig a nyitrai Pedagógiai Intézet magyar tanszékének az élén áll. Jelentős közéleti tevékenységet fejt ki, hosszú évekig az írószövetség magyar szekciójának egyik vezetője. Pedagógiai munkássága folyamán egyetemi tankönyveket ír és antológiákat szerkeszt. Irodalomtörténeti kutatómunkája és kritikusi tevékenysége gyümölcseként értékes könyvek sorakoznak mögötte. Előadásokat tartott Bécsben, Brünnben, Varsóban, Budapesten és másutt.

Tudományos munkásságát a Peter Jilemnický őlete és művei című kismonográ- fiával kezdte. Tudományos kutatómunkájában később két területre specializálja magát: a feudalizmus korának magyar—szlovák irodalmi kapcsolataira és a csehszlovákiai magyar irodalomra. Azidőben kifejtett munkáját a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadónál 1959-ben megjelent Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok című szemelvénygyűjteménye összegezi. A kötet alaptézise, hogy „a régi magyar és

szlovák kulturális élet egymással szoros összefüggésben fejlődött", indokolt meglepetést váltott ki.

Kutató munkájában később a legtöbb figyelmet a török és kuruc tematikájú magyar—szlovák irodalmi kapcsolatoknak szenteld. Levéltári kutatással számos új irodalmi és történelmi forrást tárt fel. E munkájában új megvilágításba helyezett néhány korábbi ismeretet és koncepciót. Kutatásainak első eredményeit A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai című, több mint kétszáz oldalas könyvében tette közzé, melyet 1961-ben adott ki a Magyar Tudományos Akadémia.

Lényegében ezzel a kérdéskörrel foglalkozik további kötetének, a Valóság és illúziónak az első része is. Az itt közöli tanulmányok sora a Szigetvárról szóló szlovák és magyar históriás énekek elemzésével kezdődik, s a Szilágyi és Hagy- mási széphistória szlovák és magyar változatainak taglalásán, a régi magyar és szlovák irodalom kincsének, a Fanchali- kódex végén felfedezett Balassi-drámának

— Credulus és Júlia — ismertetésén át Bartók Béla szlovák népköltészeti gyűjteményének epikus szövegei című tanulmányig ível. A magyar irodalomtörténészek közül Csanda Sándor volt az első, aki az 1958-ban Bécsben Ján Mišianik által felfedezett Fanchali-kódex jelentőségét felismerte és anyagát alaposan átnézte s feldolgozta. A második részből a Sellyei József élete és művei című tanulmány emelkedik ki. Zsilka Tibor értékelése szerint e kötet tanulmányai „a szakirodalom újabb gazdagodást jelentik”.

Későbbi műveiben Csanda Sándor a török—kuruc-kori kapcsolatok feltárása és Balassi Bálint költészetének elemzése (Balassi Bálint költészete és a közép-európai szláv reneszánsz stílus) mellett a csehszlovákiai magyar irodalom múltjának (Első nemzedék) és jellemének (Hidak