Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - DOKUMENTUMOK - Szuchy M. Emil: Fábry Zoltán levelei orvosbarátjához
[Lev. lap) Mudr. J. Horný Stalinova 4 Komárno Stós, 964. IX. 30. Infarkt-kalandom után hazajövet még aug. 21-én írtam Neked, de máig semmi nyug- tatás, sem életjel. Nyugtalanít a dolog. Mi van veled? Ölel Zoli Stós, 965. III. 14. Kedves Gyulám, nagyon megszégyenítettél lapoddal, de annyi a levelezési restanciám, hogy épp a hozzám legközelebb állók maradnak ilyenkor utoljára. Nincs nekem „drága időm", mert nem megy a munka. — Az Irodalmi Szemle februári számából különben megtudsz mindent. Itt rettenetes sajtóhibák rondítottak. A Stószi jegyzetek cím mellé miért került az „1964 közepéig”: rejtély. Minden 1964 végéről és 65 elejéről szól. Földessynél egy ilyen mondat fordul elő: „Földessy Ady-kortárs volt, és Adynál húsz évvel fiatalabb”. Ami nyilvánvaló lehetetlenség. Földessy néhány évvel idősebb vált Adynál. Az „és” után egyszerűen „én” jön, és akkor rendben jön az értelem. A pesti rádió-előadás után az itteniekcseh és szlovák vonalon adtak egy húsz perces Fábry-műsort. Nem tudom hallottad-e? Az első (Ceskoslov. I-en, 4-én d.u. 2 órakor) nem hallhattad: bemondták a címet: Látogatás F. Z.-nál és utána egy teljesen idegen dolog jött: egy mese-novella. Egyszerűen elcserélték a szalagot. És ezt húsz percig nem vették észre! Ilyen is előfordulhat, de csak velünk kapcsolatban. A fél- vállról-íntézkedések tipikus cáfolhatatlansága. Állítólag még egyszer megismétlik ezen a vonalon. Szlovák relációban most pénteken d.e. 11-kor volt. Ascher! Nem írtam én novellákat. De a Gondolat igazá-nak végfejezete: „Egy ember meg akart szólalni” nagyon alkalmas elmondásra. Itt már többször mondták. Tűrhető egészséget, minden jót! Szeretettel ölel Zoli Stós, 965. VII. 11. Kedves Gyulám, híában, Te csak hűségesen kopogtatsz be még árvízzel kerített városodból is. Hát Illyés Gyuláék látogatása mindnyájunknak élmény volt. Viszont hivatalosan máris acsarkodnak: hogy lehetett ilyet megengedni, szinte összeesküvést látnak ben nej...] Szomorú és gyógyíthatatlan, változtathatatlan dolgok ezek. Az árvíz körül sincs minden rendben, az ember mindenféléket hall, de a riportokból is megtud sokat a sorok között. Ascher Oszkár készségének nagyon örülök, azt hiszem egyik e tekintetben legmegfelelőbb a Gondolat igazá-ban a záró fejezet: „Egy ember meg akart szólalni”. (Ezt már a komáromi szavalóversenyeken is előadták). Közben én újra kórházban voltam. Befeküdtem a tíz strofantin-ínjekcióra, mely már esedékes volt. De hát az ember úgy van kórházban, mint Castrop a Varázshegyen. A vallatásnál új dolgok sültek ki. Nálam a tüdő lett megint gyanús. Délutánonként kis hőemelkedések (itthon sose volt, minden reggel és délután mérem magam). Röntgenezések, végül tomogram, de nem mutatott ki semmi újat. A hőemelkedések el is tűntek. Ez az idő! Ma is délben: 10°. Mindig fűteni kell, legalább reggel és este begyújtani. Ez éven tizenkét nap volt, melyen nem kellett fűteni! Lehetetlen év! Neked minden jót egészségileg! Szeretettel ölel Zoli Még egy fényképet is mellékelek: tavaly őszi, de csak most sikerült megszereznem a filmet.
