Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - DOKUMENTUMOK - Szuchy M. Emil: Fábry Zoltán levelei orvosbarátjához
Stós, 965. XI. 7. leveled majdnem egyidőben érkezett meg a szomorú hírrel, mely Ascher Oszkár haláláról tudósította a világot. Világot mondok, mert ő a versmondásban világszínvona lat hozott a magyar szavaló pátoszba és azt megváltoztatva, példát, folytonosságot, új iskolát jelentett. Engem változatlanul kínoznak a fíbrillatia paroxysmatis-rohamok és most mell és hátfájdalmak is. Nem tudom, olvastad-e a Plamen-t. Az októberi szám egy régebbi írásomat hozza, mely a „Hidak és árkok”-ban jelent meg. „Nyugati kultúra és koegzisztencia”. Mutatónak hozza a végül csehül is megjelenő Fábry-válogatás-ból „a cseh kultúra régi adósságának letörlesztéseként születésnapi ajándékul” (Megérem-e? ) Már a szerződést is elküldték. A Kultúrny život új számában is olvashatsz tőlem, ez az Élet és Irodalom múltheti számában jelent meg: „Két pápa és egy dráma” címmel. (A K. Ž. rövidítve hozta). Ez minden, amit magamról mondhatok. Az „Európa elrablása”-nak most várom a korrektúráját, talán még ebben az évben jelenik meg. Szeretném hallani, hogy jobban vagy (bár ez nálunk már nemigen áll be). Szeretettel ölellek Zoli Kedves Gyulám, Stós, 966. III. 17. Kedves Gyulám, köszönöm optimizmust szuggeráló leveledet és irigyellek érte. Aki — mint szerinted, én-optimizmust sugároz, az sokszor heroikus öncsalással lényegében pesszimizmusát fedi el. Egy paradoxon a paradoxonban csak paradoxonok paradoxona a tétel: Az optimizmus — pesszimizmus. Egészségi állapotom optimizmusa csak nem akar beállni. Pedig én — orvosok sze rint is — példája vagyok a betegségekkel szembeni ellenakaratnak — ellenállásnak De most — érzem — ez az ellenállás gyengül. A fibrilációs rohamok egyre szapo rodnak (e negyedévben már túlteljesítettem a tavalyit). Alig lábadozok ki az egyikből, már rajtam a másik. Az extraszisztráléknál jól hatott a procainamíd. Egy negyedévig nyugtom volt tőlük. Most újra kezdik. Semmi új dolgot nem tudok írni. Ami megjelenik, az mind november előtt íródott (pl. most a Nagyvilág márc. számában „Svejk védelmében”). Ez egy régebbi 2—3 éves írás megtóldom egy kétmondatos utolsó bekezdéssel. Így csalom a világot. Az „Es”-nek megígértem, hogy írok egy kis glosszát Ascher Oszkárról a te leveled alapján, mint személyes fájdalmat. De még ehhez sem futja az energia. Várom az Európa elrablását. Szeretném elexpediálni a legszükségesebb példányokat, hogy aztán befekhessek a kórházba. De húsvét után magyarországi írók jelentették be magukat. Nehéz. Szeretettel ölel Zoli (Lev. lap) Mudr. f. Horný Pohraničná ul. 4. štós, 966. IV. 24. Komárno Írd meg azonnal öcséd címét, hogy küldhessek neki egy példányt. Szeretettel Zoli U.i. Kossuth-díjat csak magyar állampolgár kaphat.
