Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - DOKUMENTUMOK - Szuchy M. Emil: Fábry Zoltán levelei orvosbarátjához

wmmxurn cm

Huszonkilenc levél és hét levelezőlap szövegét közlöm. Fábry Zoltán Irta őket egy komáromi orvosbarátjának. Ezek a kézzel írt levelek is nyilván bepillantást nyújtanak abba a kiterjedt levelezésbe, amely az írótársak és az olvasók, a barátok és az érdeklődők sokaságát kapcsolta össze vele. E levelekből sok mindent megtudunk magánéletéről, írói-közéleti terveiről, betegségéről, egyéb bajairól. Szinte minden sora dokumentum erejűvé növekszik az időben. Gondolatai emberközelbe kerülnek és életé nek azt a szakaszát mutatják, amikor az első szívinfarktus után újabb erőt akart kapni publicisztikai munkásságához. A maga emberi és állampolgári logikájában egyenes életút évtizedeivel bizonyítja [ezekkel a levelekkel), hogy az írói szándék és az emberi tartás nála sosem került ellentétbe egymással. Ellenkezőleg, életútját, az indulástól mindvégig a kettő egysége jelzi. Mert sokan támadták, vádolták igazságtalanul. Ha bosszankodott is ezen, mindig túltette magát az ilyen bántódásokon. Jellemzéséül Veres Péterhez kell fordulnom:

„Nem tagadom: a Fábry hadakozásainak egy részét én már akkor is intellektuel- naivitásnak éreztem (volt bennem ilyesféle ’politikus-fölényérzet’), de nem szóltam közbe. Nem is igen volt módomban, de nem tartottam helyesnek és célszerűnek sem. Mindenki ott harcoljon és úgy harcoljon, ahol van és ahogy tud. Magam is partizán kodtam a magam módján egy keveset, még a saját számlámra, kissé gyermetegül tak- tikázgattam is. És persze én is kaptam némi megrovást érte, ha nem is annyit és nem olyan súlyosat, mint Fábry, aki pedig nemcsak műveltebb és tájékozottabb, de ’vonala sabb’ is volt, mint én. (Elnézést, hogy mindig magamról Is beszélek, amikor róla -szólok, de mondom, hogy megöregedtünk itt a magyarság egy-egy őrhelyén, de én az ő valóságos élet-problémáit, azoknak okait és körülményeit mindmáig nem ismer hettem meg. Adós egy önéletírással.)” Kortárs, 1967. augusztus, 1230. 1. (Veres Péter: Fábry Zoltán 70 éves).

Sokan írtak róla: sokféleképp jellemezték írásait, interjúkat készítettek vele, pro és contra magyarázgatták tételeit, tanulmányait. S ha bántották is, és ha el is zárkózott „stószi remeteségében”, tanítása mindig igazi volt és szava őszinte hitvallásává lett. Bíráló Intelmei sok mindent érintenek. Pedig senkivel sem akart ujjat húzni, csupán tényekkel bizonyítani, s a józan és a tárgyilagos bíráló erő végül is diadalmaskodott és írásai sorra megjelenhettek. Éltette őt egyetlen nagy „taktikája”, a vox humana, és nem kevésbé a fasizmus elleni küzdelem terjedelmes munkássága. „S ha indulhatna holmi boldoggá avatási per, hogy ki állt kegyükben legigazolhatóbban már e földön, kortársaim közül bizony Stósz irányába szögezném az ujjam. Él ott egy klasszikus európai: egy szent-szagúan hű, szabadság-hívő.” (Illyés Gyula: Az oltárőrző, Uo. 1231 1.)

Az itt közölt levelekből is kiviláglik Fábry Zoltán szellemi arculata. Nem panaszkoFÁBRY ZOLTÁN LEVELEI ORVOSBARÁTJÁHOZ