Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Fábry és Ady

hevenyészve, azon melegében jegyezte fel az Adyval kapcsolatos gondolatait és ötle teit.

Ízelítőül lássunk itt néhány olyan jegyzetet, amely a pillanatnyi elragadtatás gyors rögzítéseként jött létre:

1113. j.: „A magyarság egyik legnagyobb érdeme és igazolása, hogy a 10 ujjunkon megszámlálható kevesek, a tíz igazak egyike — és tegyük hozzá: legnagyobbika — magyar volt: Ady Endre. Adyt háborúellenessége a humánum csúcsfokára löki, lendíti.”

1143. j.: ,Mi a fenomén Adyban? Ű maga a magyarság. Ö maga az emberség. Ö maga a fájdalom... ő maga a hit és a hitetlenség. 0 maga a kétely... Ez nem líra, ez maga a lét. Ez nem vers, ez jelenség, ez a magyar jelenések könyve: a bibliai tex tus .. . Apokaliptikus kinyilatkoztatás: ige, tartalom és mondanivaló. Ez maga az ember uz embertelenségben, az ember az embertelenségekkel. Vigasz és hit, gerinc és való ság — magyar évezredekre vissza és előre. Erkölcsi realizmus, megszenvedett, megvál- tódó realizmus.”

1149. j.: „Ember az embertelenségben. Mintha a magyar nyelv ennek a szópárnak, ennek a gondolatnak kihordására lett volna elrendelve. Ügy min a német Goethe »stirb und werdé«-jének, az angol Shakespeare »lenni vagy nem lenni«-jének, a francia a »j’accuse«-nek, az orosz Tolsztojnak, a görög a »gnothi seauton«-nak . ..”.

1152. j.: „Vallani kell a magyar líráról, és ez: egyszerre és egyben a magyarságról és emberségről való vallomást és vállalást jelent. Vallani kell egy csodáról, vallani kell a legigazabb magyar valóságról: Adyról. [Tényleg, hol van, mi egyszerre, ennyire egy személyre vonatkoztatható lenne? — Goethe).”

Ismeretes, hogy Fábry az Ady-telítettségét egy olyan könyvnek a megírására is fel akarta használni, mely elejétől végig Adyról szólt volna. A felszabadulás után összeállított első könyvének, A gondolat igazának végén ez a megjegyzés olvasható: „Ezt a könyvet két másik fogja követni A béke igaza és Ady igaza címen. E kötetek a szlovákiai magyar író adottsági elkötelezettségéből, így mintegy a vox humana, az emberség hangjának trilógiájává próbálnak összeállni.” Sajnos, a tervezett trilógiából — más feladatok, tervek közbeékelődése és a betegség következtében — csak az első és a második kötet készült el.

Az Ady igazának késése, eltolódása miatt Fábry a nyilvánosság előtt is többször mentegetődzött és panaszkodott. Az 1957-ben megjelent Hidak és árkok utójegyzetében azt írta, hogy betegeskedése miatt a könyv még nincs nyomdaéretten megírva. Tíz évvel később, 1967-ben hasonló értelemben — de még bizakodva — nyilatkozott: „Tragédia, hogy a legnagyobb művem talán ez lenne, az Ady igaza, és betegségem miatt nem jutok hozzá, hogy befejezzem, mert mindig újabb és újabb dolgok jönnek, amiket hamarább kell megcsinálni. Ezek felőrlik az ember energiáját. Szóval, ha most ezeknek eleget teszek, akkor semmi mással nem törődöm többé, s megírom az Ady igazát(Tankó László: Fábry Zoltán 70 éves. Szocialista Nevelés, 1967. évi szept. i szám.)

Úgy látszik, hogy egy évvel később már nem bízott abban, hogy a könyvet meg tudja írni. Erre mutat az, hogy az 1968-ban megjelent Stószi délelőttök-be kilenc, a ha lála előtt összeállított Vigyázó szemmel című kötetbe pedig öt Ady-tanulmányt, cikket helyezett el. Ezeket korábban minden bizonnyal az Ady igazához tartalékolta.

Az Ady igaza sajnálatos elmaradását a Madách Kiadó azzal igyekszik kompenzálni, hogy Fábry születésének nyolcvanadik és Ady születésének századik évfordulójára azonos címmel kötetet ad ki Fábry Ady-tárgyú és Ady-telítettségű írásaiból. A vállalkozás nagyon dicséretes annak ellenére, hogy a kompenzáló kötet nem tartalmazhatja teljesen a dédelgetve tervezett könyv elképzelhető anyagát, és egyebek között hiányoz ni fog belőle egy olyan típusú nagyszabású Fábry-előszó, mint amilyen Az idő igaza a Palackpostában, A műfaj neve: antifasizmus az Emberek az embertelenségben című kötetben, a Stószi előszó a Stószi délelőttökben.

Arra a kérdésre, hogy a tervezett Ady-könyve anyagából mi rekedt meg Fábryban, mit vitt magával a sírba, talán majd az említett kéziratos füzetek jegyzeteinek tüzetes filológiai feldolgozása derít fényt.