Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Turczel Lajossal)

dolatot, hogy ki kellene terjesztenünk irodalmi hagyományszemléletünket az 1918 előtti helyi hagyományainkra is. Amit mond, lényegében helyes és elfogadható, de véleményem szerint jelenleg mégsem ez a legfontosabb feladatunk. Ezek az irodalmi hagyományok ugyanis már földolgozást nyertek kitűnő magyarországi kutatók munkái ban, amely művekhez ml is könnyen hozzájuthatunk. A jelen pillanatban sokkal fontosabbnak látszik a mi sajátos irodalmi hagyományainknak, az első köztársaság és a harmadvirágzás irodalmának az irodalomtörténeti földolgozása. Mészáros László továbbá fölveti a csehszlovákiai magyar irodalom fogalma tisztázásának a kérdését is. A magam részéről erre a kérdésre a Két kor mezsgyéjén-ben már választ adtam. Itt irodalmunkat olyan kisebbségi-nemzetiségi irodalomként fogtam fel, amely az egyets mes magyar irodalommal — melynek integráns részét alkotja — szerves nyelvi-nemzeti és hagyományközösségben, a csehszlovákiai társirodalmakkal pedig az együttélésen és közös életproblémákon alapuló helyzeti közösségben van. Ma már kicsit árnyaltabban fogalmaznék és hangsúlyosabban venném figyelembe a terület 1918 előtti irodalmi és művelődéstörténeti hagyományait is. Hangsúlyozom azonban, hogy alapozó műnek fog számítani e tekintetben a föntebb említett lexikon. Ha ez elkészül, akkor már nem lesz nehéz dolog olyan tágabb értelmezésű irodalmi hagyományszemlélet kialakítása, amelyre Jugoszláviában találunk példát.

• Az 1961-ben megjelent Szlovákiai magyar elbeszélők antológiájának bevezetőjében a Lajos bácsi, elemezve kisepikánk akkori helyzetét, novellairodalmunk tartalmi és formai fogyatékosságaira figyelmeztet. A Fábry által „lehangoló... hasznos könyv”-nek nevezett gyűjtemény megjelenése óta mi minden változott meg a szlovákai magyar kisepikában, sor került-e az annyira óhajtott tartalmi és formai megújhodásra?

— Hadd mondjak először néhány szót erről az antológiáról. Valóban eléggé szerencsétlenül sikerült, ami nemcsak az én bűnöm. A szerkesztő bizottság föltétele szerint csak olyan új írásokat sorolhattam a gyűjteménybe, amelyek addig még nem jelentek meg. Igaz, nekem kellett volna tiltakoznom az ilyen téves fölfogás ellen, hiszen így mégcsak valós képét sem adhatta ez az antológia az addigi novellairodalmunknak. Aztán akkoriban még alig láttam mást magam előtt, mint irodalmunk mennyiségi nö velésének a szükségét, s így a gyűjteménybe szinte boldog-boldogtalant fölvettem. Kis- prózánk formai elmaradottságáról és egyszerűségéről szólva a nagyfokú elkeseredés szülte bennem a Baksay Sándorral és Jakab Ödönnel való túlzó összehasonlítást, de tény, hogy Tömörkény, Mikszáth és Móricz hatása kezdeti novellairodalmunkban szinte egyeduralkodó volt. A tartalmi megújhodással kapcsolatos megjegyzésemet bizonyos fokig az adott kor szülte. Azóta mindkét szempontból sok minden megváltozott a novellairodalmunkban. Jónéhány olyan novellát, sőt novellakötetet megnevezhetnénk itt, amellyel íróink fölzárkóztak a magyarországi novellisztikához. Gondoljunk csak Duba Gyula és Gál Sándor elbeszéléseire. Űjabban Bereck József, Kovács Magda és Tóth Elemér hozta új színt, hangot és szemléletet e fontos műfajban. Legjobb novelláink színvonalával és színképével tehát elégedettek lehetünk. Mostanában viszont novella- irodalmunk mennyiségi, számbeli gyarapodásának lassú ütemét kell nemtetszéssel fogadnunk.

• Fábry vágya a szlovákiai magyar regény megszületése volt, de még továbbra is várnunk kell rá. Igaz, ennek tartalmi és stílusjegyei már egyre inkább körvonalazódnak. Azt is mondhatnók, hogy Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz és Ordódy Katalin: Az idegen című regényében, valamint Duba Gyula és Dobos László regényeiben, így, együttesen már föllelhető majdcsaknem minden, ami szükségeltetik hozzá. Milyen lesz, illetve milyennek kellene lennie a szlovákiai magyar regénynek?

— Elsősorban műfaji szempontból kell jó és korszerű regénynek lennie. A többi már adva van azzal az erkölcsi követelménnyel, hogy nemzetiségi irodalmunknak s főleg az epikánknak a mi életünket is tükröznie kell. Persze, ezt a követelményt nem szabad abszolút, kizárólagos értelemben venni, vagy a hagyományos regénytípusra korlá tozni. Nagyon örülnék az újszerű regénymodellek magvalósításának is. Es újból hangsúlyozom, hogy csak a jó regény lehet jó szlovákiai magyar regény. A rossz regény kívánatos nemzetiségi tematikája ellenére is rossz szlovákiai magyar regény lesz.

• A Nyolcak antológiájának bevezetőjében a Lajos bácsi az antológiák, a közös bemutatkozások és számadások fontos szerepéről beszél. Egyetértek Önnel abban, hogy mennyire szükségesek egy irodalom életében az időközönként megjelenő, különböző típusú, s az irodalmi érés, felnőtté válás folyamatát különböző szempontokból ellen