Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - Török Elemér: Ki vetne ágyat...?, Te konok szabadsághős, Pásztor (versek)
TÖRÖK ELEMÉR Ki vetne ágyat...? Ki vet magának ágyat fagyos havon gondjaim mélyére ki lát vajon álmatlanul virradnak rám a napok aranyhangon hozzám most ti szóljatok ti tavaszt köszöntő égi madarak s hozzatok égnyi fényt szárnyatok alatt tavasz van nap süt már zöld sátrat emel fölém az erdő kedvem nem hagyhat el fényesen felizzik a távoli táj a nap az égen nagy űrbeli tál van még a reménységet ami óvja ki vetne ágyat jég-kristályos hóra? Te konok szabadsághős Égre szálló lópata-dobogásban körülvett a dzsidák sötét árnya minek mentél Segesvárra te konok szabadsághős azt hitted majd a szabadság győz elképzelem ami lettél csak az lehettél nagy mint az ember szívedben hármas szerelemmel Pásztor Ärvul a csend már hűvös a reggel pásztor a sípod ne még ne tedd el fújjad csendesen nyárról álmodva kedvedet semmi el sose rontsa nem vagy te sem e tájon idegen szívedben mindig fénylő nyár legyen
