Irodalmi Szemle, 1977
1977/7 - Csontos Vilmos: Ének újulásért, Vénlegény siráma, Fényes fillér (versek)
Ének újulásért A fák is tavaszról álmodnak Zúzmarás dermedésben. Éhes varjak sarjadást sejtenek A havas barázdában. Az almafa rózsaszín virágot dajkál Megfagyott kérge alatt. Jégcsontjait a folyónak Villanó halak szétrepesztik, S tavasz lesz, megújulás. — Hiszek az újulásban. — Könyörgök: Tavaszi csodák, rajtam és bennem is Teljesedjetek még egyszer rügyekké! S Te nap, lángoddal paskold meg vérem S a számat: gyűljön új dalra! Asszonyok térdei villanjatok elém, Igézzétek meg új szerelemmel, Mondassátok velem: Még érdemes élni! Konokul kopogó évekre legyinthessek . . . — Újítsatok meg — őszi szerelmek! Vénl egény siráma Tavaszom elfújta a szél, Nyaram heve is kiégett, Ősz van, közel kopog a tél, Az ajkamra fagy az ének ... Ki gyújt tüzet melegedni? Szundítani ki vet ágyat? — Az sincs, ha akarok enni, Ki kívánna jóétvágyat. Anyám, apám rég porladnak, Portámon sosem élt asszony ... Ha egyszer a földbe raknak, Nem lesz, aki megsirasson. Fényes fillér Kerek egy évre te vagy a bérem, Születésnapi fényes fillérem. S míg homlokomra rovásod rovom, Elgurulsz — csupán fényed markolom. El sem rejthető — oly fürge e fény, S akire ragyog — tovább is szegény. CSONTOS VILMOS
