Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - Duba Gyula: Így lett szocialista író Fábry Zoltán

ellenes, és sem a kisebbség, sem a nemzet, sem az emberiség létkérdéseinek a rendezéséhez nem tud pozitív szót mondani. írónk legforradalmibb korszaka ez, fordulópont, mely a múlttal való végleges szakítását és a jövő alakítóihoz való, felelős társulását érleli. Minden tette: tépő szakítás és lelkes új-kötés. Távolodása a PHM-től: Prágában Spitzer Ferenc zsidó író sikeres drámáját játsszák a cseh lapok dicsérő kritikáinak lelkesedése közben, csak a Prágai Magyar Hírlap hallgat, mert más az ízlése és mert Spitzer — zsidó. „Miért ez az antikulturális, magyartalan és embertelen viselkedés?” — kérdi írónk határozott elítéléssel, miért, hogy az igazi magyar érték nem talál megértést? Egy- időben a Munkásban John Reed „elvtársat” és Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvét ismerteti, Lenint is idézve. Állítja: John Reed „Könyve, életműve élni fog, mert életmunkája kezdő lépés és egy — az emberiség új történelmének teremtő napjaival.” Ezzel a valóságszemlélettel már csak ellensége lehet a PHM-nek, végleges szakításuk akkor történik meg, amikor Győry Dezsőt kitúrják a lap szerkesztőségéből és az egzisztenciális válságba került költőnek Levél — barátaimnak című nyílt üzenetére Fábry a Reggel ben válaszol: „Veszett farkas vagy. Kiugrattak az árbockosárból, ugorj le a hajóról, hadd fusson zátonyra. Akik nem hallják, nem akarják az új élet hangját — ám maradjanak a halálhajón és pusztuljanak. De aki érték, aki erős és jövő terhesen igaz, az — le az árbockosárból... Elhagyni a hamis, az energiaőrlő posztokat, elfordulni a hamis oltároktól és kiterjesztett karokkal neki a végtelennek ... hittel, tettel, akarattal utat fáklyázni új májusnak: embernek!” Mintha egyszerre kitárult volna a tudata, új — eddig tisztázatlan vagy visszaszorított? — tartalmakat lök felszínre és a szótára megtelik a szocialista forradalom eszményével és eseményeivel. Nagyrészt még a polgári sajtónak ír, a Kassai Naplóba, a Reggelbe, az úgy nevezett „független” lapokba, melyek igyekeznek megtartani a liberalizmusnak és a demokratizmusnak legalább a látszatát, de írásain már érezzük, hogy a nagy, általános fogalmak — testvér, ember, aktivitás, — nem adekvátak többé szövegkörnyezetükben, pontatlanok és kevesebbet jelentenek, mint az író mondanivalójának a lényege, s csak azért vannak még ott, mert a forradalom új fogalmait semmilyen polgári sajtóorgánum nem venné be s neki fórumra van szüksége. A Reggelbe mégis becsempészi az új életérzést és programot, Reichentál Ferenc forradalmi festészetéről írva „korfordulóról”, „tönkrenyúzott proletárról” és „professzionális álarcosokról” beszél, majd a festőnek Biok Tizenkettőjéhez készített grafikai sorozatát méltatja elismerően és alkotói programot fogalmaz: „művészetnél — többet!” Számára a többletet a szociális elkötelezettség és társadalmi-politikai állásfoglalás, igazából — már ekkor! — a szocializmus megvalósításának az igenlése és aktív támogatása jelenti. Nem csoda, hogy rövidesen a Kassai Naplóból is kiszorul, amikor még egyszer nyilvánosan védelmébe veszi az emigráns írókat, „akik nemcsak az európai irodalmat jelentették, de megteremtették a szintén európai nívójú szlovenszkói sajtót” (név szerint Ignotust, Hat- vany Lajost, Kassákékat, Barta Sándort, Barta Lajost és Kacér Illést említi). Egyik legfontosabb új alkotói kapcsolata is megvalósul közben, 1926. áprilisában közli első írását az erdélyi Korunkban, melynek rövidesen legkövetkezetesebb munkatársa és szlovenszkói szerkesztője lesz. Itthon már csak a pozsonyi aktivista — vagyis kormánypárti —, a „függetlenség” illúziójában tetszelgő Reggel marad a számára, ekkor már ismert szocialista tekintély és ellenfelei egyre inkább azonosak a szocializmus politikai ellenfeleivel; a kisebbségi és egyéb legnagyobb „nagyok”. Mint például Szüllő Géza keresztényszocialista- párti vezető politikus és parlamenti képviselő, aki hű „famulusával”, Dr. Flach- bart Ernő úrral éppen Svájcba utazik, a Népszövetség kisebbségi konferenciájára. írónk ironikusan és csodálkozva meditál a tény felett: „... én, a szlovenszkói magyar kisebbség egyik tagja mért nem érzek abszolút semmi, de semmi érzelmi vagy értelmi mozdulást... amikor olvasom, hogy a kisebbségi ligák, vagy hogy hívják ezeket az alakulatokat, akiknek soraiban az én képviseletemben szlovenszkói magyar kisebbség védő tagjai is vannak, fontos ülésre gyűltek össze?” Nem érez semmit és nem hisz semmiben, mert már marxista logikával gondolkodik és tudja, hogy „az imperializmus korában” „ezek az ülé