Irodalmi Szemle, 1977

1977/7 - Duba Gyula: Így lett szocialista író Fábry Zoltán

hogy ment az író vadászni, és hogyan lőtt bakot, gúnyolva emberirodalmat, a „teremtőtestvériség” fogalmát... A Stószi előszó ban ez olvasható félévszázad múlva: a vitacikk „egy szegény bértollnok műve”. Nevetségessé tették őt? Bizonyára voltak, akik nevettek rajta, de az ütés kisszerű, övön aluli és primitív, híján minden szellemiségnek. Nyomába sem léphet Fábry kritikájának, melyet rá két hétre jelentetett meg a Kassai Naplóban az Új Auróra 1924 című almanachról. Első nagy támadása a dilettantizmus képviselői ellen. Már erdélyi lapokba ír, s amikor a hazai irodalomban az igény követelményére apellál, az erdélyiekre hivatkozik, akiknél „az egészséges irodalom magamagától követeli ítélőszékét, a tekintet nélküli kritikát.” Ahol „kiadták a jelszót: a kíméleti idő lejárt.” ítélete az Űj Auróráról: önképzőköri nívó. Sorra vesz szerzőt és művet, s kimutatja, hogy nagyrészük nem író, munkájuk nem irodalom.

A kockát elvetette, vállalta a megnemalkuvó igazmondást és az elvi következetességet, s mindezzel együtt a magányt. Meghal az édesanyja, vak nővérével egyedül marad. Útja egyenesvonalú és egyre messzebb ér, már a másik országhatáron is átcsap, Budapest felé, „a honmentő pesti titánok” irányában. Sza- bolcska Mihály, a titán, az erdélyi emigránsokat támadja, hogy mérgezik a magyar sajtó levegőjét. Erre szólal fel Fábry Zoltán és megállapítja, hogy „a kényelemirodalom támad az emberirodalom ellen, a felületélet a felelősségélet ellen.” Ez már nyílt politikai állásfoglalás, mert az emigránsok az elbukott Tanácsköztársaság hívei és eszmeiségük Szocialista és progresszív. Az emberirodalom, testvér, szociális állásfoglalás fogalmak egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Már csak néhány lépés, és célpontként előlép a hivatalos hatalom képviselője, a politikus, személyesen: Szent-Ivány József. Földbirtokos, nagyhatalmú úr, parlamenti képviselő, nemzetiségi pártvezér. Az író szava még nem ítélet, csak figyelmeztetés: Szent-Ivány nyilvánosan igenelte Ady Endrét, ezzel „vállalta” s így „felülemelkedett az átlagon”. Fábry Zoltán csodálkozik: „Szinte hihetetlenül hangzik, hogy egy szlovenszkói magyar párt vezetőembere már eljutott volna oda, hogy Ady hozzáért”. Bölcs intés következik: „Adyt nem teszi már nagyobbá és nem emeli följebb az elismerés, de Szent-Iványt igen.”

Gyönyörű fricska a szellem magasából, komoly hangú és jóindulatú.

3

Népféltés, nemzetiségi jövőalapozás, korszerű magyar-út keresése, az önmegvalósítás vágya — többféle indítóok eredője valósult meg Fábry Zoltán követ kező lépésében, irányvételében új szellemi közösség és igazabb írói program felé: 1925. október 27-én a Kassai Munkásban Pavel Dorohov Golgota című regényét ismertette, s egyben megkezdte a lap a regény közlését, Fábry fordításában (valószínűleg németből fordította). A Golgota a nagy októberi forradalomról és a polgárháborúról szól, Dorohov expresszív szenvedéllyel láttatja a véres nagy kavargás bestiáit és hőseit: a fehéreket és kispolgár kiszolgálóikat, és a vértanú orosz munkást. Az ismertetés melegen átérzett és elvszerűen vállalt, írónk lélekben ismerkedik az orosz néppel és az új eszméivel, s a szótárába új fogalom kerül a testvér helyébe: elvtárs. Erkölcsi értékrendje a társadalmi-forradalmi aktivitás fogalmával gazdagodik. A Munkásban való szereplése egész életére elkötelezi.

A kommunista sajtóval való együttműködése döntő komolyságú, s ennek fényében, visszatekintve, láthatjuk, hogy Fábry Zoltán írói fejlődése, az első drámai öntudatraébredése és a népi-kisebbségi valóság lényegi felismerése után valójában egyenesvonalóan irányult a szocialista eszmék felé. Már a Szent- Iványnak címzett figyelmeztetésben Ady nemzetköziségét fogalmazza: „A világmindenségbe, a kozmoszba, a testvéri együttélésbe, népek örömébe és fájdalmában robbant magyar szó, magyar tett.” Kafka írói-emberi nagyságát is felismeri — a Weltbühne tudósítja őt a kafkai életműről —, kisebbségi magánya rokonjelenség. Európai tájékozódásának fontos lehetősége a Weltbühne, melynek szava „szocialista világítélet”. De tájékozódását az az abszolút gya korlati felismerés viszi tovább, hogy a kor uralmon levő — nemzeti és kisebbségi — magyar politikája egészében reakciós, népellenes, ezért emberiség