Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - FIGYELŐ - Mészáros László: Nincs visszaút

problémák szenvedélyes feszegetésével ezeknek a vonulatába tartozik. Sánta Ferenc Húsz órája mellé állítva szinte kor- történeti dokumentumot jelent.

6. A regény befejezése vitákra adhat alkalmat. Szerintem azonban itt szó sincs „deus ex machiná”-ról, hisz a hős életében minden elrendeződött. A szövetkezet ügye győzelemmel zárult és problémák nélkül megoldódott Sziki magánélete is, mert a felesége nem akar akadályokat gördíteni a válás elé. A szomszéd megyében tsz-elnökként dolgozó évfolyamtársa pedig éppen főagronómust keres, biztos tehát a jó állás is. Oj életet kezdhet Edittel.

Sziki el is indult a szomszéd megyébe. Egyenletes iramban vezetett. „Hirtelen éles kanyart vett észre. Fékezni próbált, a kocsi megcsúszott... Még érezte, hogy repül, és hiába húzza vissza a kormányt, az

leng szabadon..És aztán már csak ez maradt: „Erőlködött, hogy valamit mondjon... Fájt mindene. Vér és könny ízét érezte, összefüggéstelen szavakat mormolt ..

A statisztika könyörtelenül bizonyítja, hogy naponta számtalan hasonló baleset történik. Ezért ez a befejezés csak az egyéni élet diszkontinuitásának a lehetőségét hangsúlyozza ki. Sziki, a jogtalanul félreállított elnök győzött: győzött az igaz közösségi ügy. Ez törvényszerű — bár éppen a regény a bizonyíték, hogy ez esetenként milyen bonyolult. Az egyén életét azonban más törvények is igazgatják és az egyén gyakran veszít. Sziki mint ember győzött — csak mint statisztikai egyén veszített. Tehát tulajdonképpen boldog emberként halt meg. Halálán nem sajnálkozhatunk, mint ahogyan nem sajnálkozunk Hamlet halálán sem. Az ember sorsa beteljesül.

Mészáros László

Túrosán László: Torzó, 1977