Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - FIGYELŐ - Gágyor Péter: Osvald Zahradník: Apróhirdetés
Osvald Zahradník: Apróhirdetés A fiatal szlovák drámaírónak ez már második bemutatkozása a kassai Thália színpadán. A Beke Sándor rendezte előző játék, a Kinek üt a torony (óra} (Sólo na bicie hodiny) a műsorfüzet tájékoztatója szerint sikeres repertoárdarabnak bizonyult. Érdekes, hogy a legnagyobb sikert a MCHAT (Tosztonogov színháza) előadásában érte el, holott épp ez a feldolgozás fordult leghatározottabban szembe az addigi rendezői elképzelésekkel, sőt magával a szöveggel Is. A hazai színházak a generációs probléma egy-egy vetületének racionális vagy expresszív (Thália) ábrázolását vették rendezői koncepciójuk alapjául. Ezzel szemben M. Rogacsevszkljnak az Izvesztyijában közölt kritikája a MCHAT-beli koncepció filozófikusságát, az emberi kapcsolatok humanista vetületelt látja a rendezés alapvonásainak. Zahradník színdarabjainak sikerét talán éppen nyitottságuk biztosítja; Így a rendező képességeinek is tág teret hagynak a hétköznapi történetek (mind a két darab esetében cselekmény-szegény, hétköznapi történetről van szó). Feltételezésünket megerősíti az Apróhirdetés (Sonatína pre páva) hazai bemutatóinak sajtóvisszhangja. A Zahradník dramaturgiájára jellemző nyitottság a rendezői koncepciók egész láncolatát teremtette meg, sőt a recenzensek szembekerülő magyarázataira is akad egy-két jó példa. A prágai Zdenék Nejedlý Realista Színháza František Laurin rendezésében a kamaraforma mellett döntött, felhasználva a dokumentumdráma eszközeit, így a személyiségek metamorfózisa, a belső feszültségek megmutatása került a rendezés központjába. Talán ez a koncepció áll legközelebb Takáts Ernődéhez. A Zahradník színművek értékelésében gyakran felbukkan Csehov neve, a színművek dramaturgiai felépítésének hasonlósága okán. Az összehasonlítás ilyen szándéka persze vitatható; bár egyes felületi jegyek között meglepő hasonlóság mutatható ki. (Például a madárszimbőlum átvétele, a felületi rezdülésekben való emberábrázolás szándéka.) Az ősbemutató után (a Szlovák Nemzeti Színház Kis Színpadán] Rudolf Mrlian (a Pravdában) az extrém megoldások okait keresi, Katarína Hrabovská (a Nové slovo- ban) viszont a pávamotívum összetevőit boncolgatja és a színmű költészetét az impresszionista zeneművekkel veti egybe, amelyekben a hárfa viszi a prímet. Különös világba enged betekintést Zahradník színműve. Valamenyi szereplő az élet nagy csapásának nyomait viseli, a cselekmény tulajdonképpen a figurák utilitárius szemlélete és humanista elveik harcán alapul. A buktatók viszont a jellemábrázolás bipolaritásában rejlenek, a meseien (tanmeseien) szembeállított jó és rossz figurákban. Ezzel elvesztik a szereplők emberi arcukat, egyértelműségükben drámaiatlanná válnak. Mivel nem a mae- terlincki poézisre, hanem a hétköznapi költészetre épül a cselekmény, a pávaszárnyú költészet sem bontakozhat ki igazán a darabban. Talán ezért hasonlította K. Hrabovská Zahradník színpadi művelt Saroyanéihez. A szerzői hiányosságok közé sorolhatnánk még a párbeszédek ér- zelmességét, mely könnyen érzelgősségbe téved, valamint a darab statikusságát és a cselekmény mozaikszerűségét és lazaságát. Takáts Ernőd rendezői koncepciójának kulcsszava éppen a cím, az Apróhirdetés. Tehát nem a szimbolista költészet kikutatására vállalkozott, hanem egy hétköznapi történet fölmutatására. Vagyis a pillanatfelvételek hangulatát akarta a színműben meggyőző erejűvé tenni. A költészet itt nem célként, hanem csak véletlen- szerű járulékként jelentkezik. Szükséges lett volna tehát egy alaposabb dramaturgiai korrekció is, mely a cselekményt már a szövegből is határozottabban a rendezői elképzelés (egy apróhirdetés története) felé irányítja. Fölösleges a páva-motívum
