Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Batsányi János Kassán

„Soha semmi nemzet nem jutott közönséges világosságra idegen nyelven ... egy fordítónak, bár nem annyi értelemmel is, legalább annyi jó ízléssel kell bírni, •valamint a munka szerzőjének.” Fontos cikket írt a folyóiratba Bessenyei Györgyről is, különösen fájlalva, hogy az író Tudós Társaság című művének kinyomtatását a cenzúra megakadályozta. Egy magyar tudományos társaság megalakítását Batsányi is állandó feladatként említette, s úgy vélte, hogy a kassai Társasággal és folyóiratával ennek a magvát hozta létre. Később a Martinovics-per vádlottjaként joggal állítja védekező írásában, hogy folyóiratával új korszak kezdődik a magyar irodalom történetében. „Ez a példa magával ragadott másokat is, az írók az ország más részeiben szintén felébredtek, velünk ugyanerre a célra kapcsolatba léptek — amint nevük a munkában nyomtatásban is olvasható. Ugyanez a törekvés rövid időn belül más városokban is hasonló tudós társaságokat hozott létre. Ezek közt tiszteletből meg kell említenem a komáromiakat” — mondja a hazaárulással és felségsértéssel vádolt költő.

A Magyar Museum tehát több volt, mint egy irodalmi fórum. Munkatársi hálózatával Batsányi meg akarta vetni egy tudományos társaság alapját, méghozzá erősen radikális, felvilágosult politikai szellemben. (Ez utóbbival természetesen már nem dicsekedhetett az aulikus osztálybíróság előtt.) Kezdetben a Kazinczyval való szakítás sem látszott véglegesnek. Kazinczynak több közleménye jelent meg a Magyar Museumban, s Batsányi is publikált az ő Orpheu- sában. Szerkesztői elveinek radikalizmusára jellemző a folyóirat utolsó számában, az ellenforradalmi terror fokozódása idején, Elegyes dolgok címmel közzétett jegyzete, amelyben azt fejtegeti, hogy az írót el lehet ugyan hallgattatni, de sosem lehet arra kényszeríteni (ha maga nem akarja), hogy az igazsággal ellenkező dolgot állítson. A lap második kötetének első negyedében közölte a francia forradalmat teljes szívvel üdvözlő versét (A franciaországi változásokra), amelyben a zsarnok uralkodókat ilyen kifejezésekkel illeti:

„Ti is kiknek vérét a természet kéri,

Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri”.

S a vers nem állt egymagában. Ugyanabban a számban közölte Serkentő válasz Virág Benedekhez című vezércikk jellegű költeményét, Baróti Szabó Dávidnak Egy ledőlt diójához című hazafias ódáját, Virág Benedek aktuálisan hangzó Horátius-fordítását (Egy hajóhoz), Kreskay Imrének Metastasio színművéből készített átdolgozását (Scipió álma), amelyben „az igazi hazafiúi állhatatosság” példaképét rajzolja meg. Szentjóbi Szabó László verse, Laudon és Koburg győzedelmeikre, a török ellen akkoriban vívott felszabadító háborúhoz kapcsolódik, Bartsay Ábrahám költői levele (A magyarországi tudományoknak fő gyülekezetéhez) pedig a költészet és a tudomány magas hivatását hangsúlyozza.

A felvilágosodás eszméit ilyen bátran hirdető költő rövidesen összeütközésbe került az ellenforradalmi hatósággal s a Kassa környéki reakcióval is. Aranka Györgyhöz, Erdélybe írt leveleiből látjuk, hogy évekig folyt ellene az intrika és a támadás. „Igen nagy nyughatatlanságban vagyok utólszori levelem, vagyis inkább az abban küldött versek miatt. Ártalmamra lehetnének, ha el találtak tévedni... Veszedelmes a mi állapotunk itten. A józan észnek mindenkori ellenségei új erőre kaptak. Egész spanyol inkvizíciót akarna béhozni. A mi munkánknak különösen nagy és dühös ellenségei vannak, és arra vivék a dolgot, hogy a 11-ik kötetnek első negyedét, mely már ezelőtt három esztendővel került világosságra — eltiltani s konfiskálni készülnek. Örömest arra akarnák vinni, hogy majd ezután az egész munkát s institutumot elronthassák” — írta Kassáról 1793 márciusában.