Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Batsányi János Kassán

Amitől Batsányi félt, rövidesen be is következett: nemcsak a Magyar Museum és a Kassai Magyar Társaság szűnt meg, hanem ő is elveszítette állását. Nyílt támadást Sáros megye közgyűlésén, Eperjesen, 1792 decemberében indítottak ellene, ahol Péchy József főszolgabíró feljelentést terjesztett elő a költő Magyar Museumban megjelent forradalmi versei miatt. A költő kassai pártfogói segítségével Abaúj megye vezetőit is sikerült megnyerni egy időre a jó ügy védelmére. Hangsúlyozták, hogy A franciaországi változásokra annak idején a cenzúra engedélyével jelent meg, s több érvet hoztak fel Batsányi megtámadott verse, a Serkentő válasz védelmére is. 1793 őszén azonban a kassai cenzor is feljelentette a Szentjóbi Szabó Lászlóhoz írt költői levele miatt. A kifogásolt költeményekben a reakció számára valóban veszedelmes gondolatok vannak, s Batsányi is elismerte, hogy a francia forradalmat dicsőítő verse 1789-ben még egészen más visszhangot keltett, mint néhány év múlva (a reakció felülkerekedése, II. József, a felvilágosult uralkodó halála után). A költő a nádorhoz írt Mentőiratában így magyarázza saját versét: „Ez a kis költemény nem más, mint annak a túlzott erővel kifejezett érzésnek versbe foglalása, amely minden emberbarátot, minden gondolkodó, érző, szabadság- szerető férfit eltöltött annak a nagy, népeket megrázó eseménynek láttára, amely négy évvel ezelőtt egész Európát csodába ejtette”. Az ilyen védekezés csak olaj volt a tűzre, a világi és egyházi reakció vezető köreiben megerősödött az a meggyőződés, hogy Batsányi veszedelmes forradalmár, „lázító”. A hajsza eltartott néhány hónapig, de a „Felséges Helytartótanács” rendeletére Abaúj megye elkobozta a folyóirat inkriminált számát, s Batsányit elbocsátotta szolgálatából, noha a bécsi körökkel ellentétben a kassai megyeurak a költőt elmarasztaló írásukban is „jó erkölcsű”, jeles „versírónak” nevezték. Batsányi ekkor Nyitraújlakra költözött, ahol őt a felvilágosodással rokonszenvező Forgách Miklós gróf magántitkáraként alkalmazta. Itt érte 1794-ben a Martinovics-mozgalom leleplezésének hire, s az is, hogy őt egyik fő vádlottként körözik. Mivel ártatlannak érezte magát, jelentkezett Budán a nádornál, aki őt még aznap éjjel elfogatta, s kihallgatását mint első számú vádlottét elrendelte. Batsányi bátran s elveihez hűnek maradva védekezett, s közben bebizonyosodott, hogy valóban nem tartozott Martinovics szűkebb köréhez. A bíróság előbb felmentette, majd a hétszemélyes tábla egyévi börtönre ítélte forradalmi versei és a tárgyaláson hangoztatott nézetei miatt. Többek között azt is hangoztatta védekezésében: „Én pedig önként elismerem és vallom, hogy ma sem bánom azt, amit megírtam, sőt nagy súlyt tulajdonítok annak, hogy csekély tehetségemmel nagyratörve, hazám javára törekedtem, hogy polgártársaim tetszését kivívtam, hogy hazám sorsa felett akkor sem estem kétségbe, hogy nem egy dolgot megjövendöltem, ami be is következett..

Batsányi elitélése 1795-ben nemcsak életében, hanem költészetében is fordulópontot jelentett. A kufsteini rabságban nem tört meg, de kiszabadulása után nem tudott többé visszatérni Magyarországra, s költészetét sem folytathatta ott, ahol Kassán abbahagyta. A felvilágosodás eszméiért harcoló politikai költészete és lapszerkesztői tevékenysége kassal tartózkodásához kapcsolódik, belső egységet alkot. A felvilágosodásnak e vidéki központjából való eltávolításával Batsányi pályája olyan törést szenvedett, melynek következményeit élete végéig éreznie kellett. A költő második elfogatása után 1815-ben a brünni Spielbergben is volt vizsgálati fogságban.

Batsányi kassai költészete minden problémát magában hordoz, ami 1780— 1795 között felmerült a magyar felvilágosodás költészetében: harc a királyság, a feudális maradványok, a konzervatív egyházi körök ellen; az „ész, érdem, igazság, törvény, egyenlőség” s az „áldott Szabadság" uralmáért. Igaz, hogy verseiben dicsőíti a nemesi reformmozgalom egy-egy vezetőjét is, például Bar-