Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - KRITIKA - Varga Imre: Két gyermekkönyv
A Csali mese és a Két tréfás kiszámoló, kiemelkedik a szürke vershalomból, sajnos mindkettőben kevés a tréfa, az ötlet és az Ihlet. A könyv kétezer példányban jelent meg, s bizonyára el is fogy majd. Felelős szerkesztője legalább az elemi hibákat kijavíthatta volna: szórendet, rímelést, mert — bár e fajtából nem idéztem — van belőlük elég. N. László Endre gyermekkönyve Az eltévedt napsugár címmel került könyvesboltjainkba. Tudok róla, hogy a kézirat hosz- szú ideig pihent a kiadó szerkesztőségében, aztán a nyomdában, sokféle akadály késleltette megjelenését. Sajnos, nem kiálthatok föl, az ilyenkor szokásos „Na végre!” bennem reked. Idegen erényekről, idegen világról szólnak ezek a mesék. A hangjuk mint a jószándékú javítóintézeti nevelőtanáré; a stílust, mondanivalót enyhe szentimentalízmus lengi körül. Ezek az Írások — a műfaji tisztázás szándékával — a mese és a kalandtörténet közé állíthatók, a felezővonaltól hol jobbra, hol balra, e két műforma keveredési aránya viszont nem a legszerencsésebb. A mesélő képzeletében nagy ablakok, a történetet mondó ember viszont az izgalomkeltésnek olcsó módjait használja: ponyvákból, rossz kalandkönyvekből ismerőset. S folyton érezteti a magabiztosságot, hogy most én, a felnőtt fogok nektek mesélni [beszélni), jópajtások, célom van veletek, meg akarlak titeket pavltant, kiirtani belőletek minden rossz tulajdonságot: a kapzsiságot, harácsolást, embertársaink iránti gyűlöletét ... Ez rendjén Is volna, ha a felsoroltak gyermeki tulajdonságok lennének. Csakhogy nem azok! Magam is jobban örülnék, ha a magabiztosság a könyv stílusának és az írások szerkezetének tulajdonsága volna. Az író szándékaira ne vessünk mindjárt követ. Nézzük Inkább a szándék megvalósulását az erkölcsi mondanivaló irodalommá érését. A gyerekek szeretnek játszani, ha a tévében a Robin Hoodot sugározzák, egy hét múlva már a fél falu kölyke Íjat, nyilat visel. Képzeljük most el a Miért hallgatnak a halak? eljátszott történetét. Sűrűn csattog a korbács a rabszolgák hátán, ömlik, ömlik a szolgavér, vastagon mint a Duna dereka, haldokló gályarabok hörögnek, hullákat dobnak a vízbe, csattog a korbács, csurog a vér. A nagy vadászban ugyanilyen szélesen árad a vér és hull a hulla, s még csak a happy end se nyugtat meg bennünket, a szerző hiába rántja le a fehér ember képzelt glóriáját. Más írásokból a szentimentalizmus fertőz (Mióta könnyes reggel a virágok szeme, A varrónő meséje, Az eltévedt napsugár) — s mondtam már, az érzelgősség felnőtt tulajdonság, semmi helye gyer- mekkönyvekbe.i. A legelső mese természeti világa pusztán kulissza, az Írás hangjában nincs semmi természetes, bántó módon irodalmiaskodó. Ez az Írás történetesen a tűz megszerzését meséli el. A tűzhozó elevenségben messze áll Prométheusztól, sablon szerint rajzolták — sajnos. Van a könyvben egy írás a kis négerről, aki cipőtisztító fiúból lesz híres énekessé; aránytalanul felfújt történetecske. Szúrd meg: kipukkad: képeslapba való kétmon- datos hír lesz belőle. Az önző fiú esete ismét érzelgős történet. Ez az írás Is azt példázza, hogy az ép erkölcsöt is tudni kell a gyakorlatban — jelen esetben az irodalomban — alkalmazni. Erkölcsi szigor, oktató és kioktató hang korántsem új, ott bújkált a századelő bácsijainak és nénijeinek könyveiben. Aztán a felnőtteknek írt könyvekben is — az ötvenes években. Ami rokonítja őket: a műkedvelő modor. Művészi hitele sem ezeknek, sem azoknak. Van Móra meséinek, Tömörkény írásainak, Karinthy történeteinek és Kosztolányi gyermek[?)verseinek. N. László Endre szövegein csak olykorolykor csillan meg egy kis visszfény a népmesék és a nagy irodalom tűzéből. A népmesék világmagyarázatát elmeséléseiben az említett erkölcsi jobbító szándék váltja föl: annyit öljünk csak, amennyi fennmara dásunkhoz, táplálkozásunkhoz szükséges, a drágakő emberhalál árán kerül ki a föld gyomrából, tehát: a gazdagokért számlálatlan szegény szenved, szeretet nélkül nem élet az élet, az önzés és a harag rossz tanácsadó. Csakhogy mi köze ebben a formában a kapitalista osztályharcnak és a bibliai bölcsességeknek a gyermekekhez? így értettem én az első lapon említett idegen erkölcsi normákat. A könyv eredetmeséi egy hajszállal talán magasabban vannak a kötet átlagszintjénél. Nevezetesen a Farkas testvér és a Rózsa tündér ilyen. Hiba, persze ezekben is van elég, műkedvelő szövegek. Elrontja őket a könyv egészét elsilányító moralizáló modor.
