Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - FIGYELŐ - Lehel Lajos: Egy prózaíró elindult
IFnC^STEILCS) Egy prózaíró elindult Néhány évvel ezelőtt azért folytak a viták a folyóiratokban, hogy teret kapjanak fiatal prózaíróink. Azóta sokan két-három kötettel is bizonyítottak és új nemzedékként — ami ugyan nem jelent egységes csoportosulást — kerültek az irodalmi köztudatba. így ma már szerencsére nem a fiatal generáció írásainak létjogosultsága mellett vagy ellen kell tollat fognunk, hanem azért, hogy értékeljük, méltassuk az újabb és újabb alkotásaikat. A hatvanas évek végének és a hetvenes évek közepének prózájáról ma már részben történeti távlatból is tudunk minősíteni. Sőt, az új irodalmi áramlatokat egyre inkább csak fiatal íróink művein keresztül határozhatjuk meg. Ha jellemezni akarjuk ezeket, az egyszerűsítés veszélyeit vállalva, négy csomópont köré gyűjthetők: a szociografikus indíttatású (Asperján György), a biologiz- mussal, a leírásokkal jellemezhető (Csapiár Vilmos), az intellektualizáló (Dobai Péter, Spiró György) próza, valamint a móriczi hagyományokat tovább építők (Balázs József, Ördögh Szilveszter). Jelentős és örvendetes tény, hogy az új nemzedék novellái után — gondoljunk csak az eléggé hullámzó színvonalú, de az irodalmi mozgást viszonylag reálisan bemutató antológiákra — egyre inkább a regényei kerülnek túlsúlyba. A jobbára önéletrajzi indíttatású, vagy kamasz tárgyú művek után, egyre érettebb elemző, elkötelezett alkotások születnek. Az új próza természetesen a korszerű realizmus sokféle alkati, stiláris, és tematikus meghatározójából alakul ki. A szocializmus időszerű kérdéseinek, társadalmunk egészének, illetve osztályainak és rétegeinek a bemutatását vállalta magára prózaíróink legújabb generációja, a már említetteken kívül Császár István, Czakó Gábor, Marosi Gyula és Simonffy András. Balázs József nemzedékének egyik legjelentősebb írója. Első kisregénye 1975-ben jelent meg, az 1976-os évben pedig egymás után két kötete is napvilágot látott. A puszta adatok természetesen nem jelenthetnek többet egyszerű kiadói statisztikánál. Ám a jelentős történelmi elemzőkészség, a feszes atmoszférát teremtő írásmód, az eredeti szemlélet a szerző érett íráskészségének megannyi bizonyítéka. Próbáljuk meg tehát Balázs József regényeinek jól induló sorát az egyes művek időrendjében bemutatni. Első regényének, a Magyarok nak a cselekménye a második világháború éveiben játszódik. Egy szabolcsi faluból munkásokat toboroznak Németországba. Több napszámoscsalád felkerekedik. Valahol a tenger közelében dolgoznak egy magányos tanyán. Közvetlenül nem kerülnek bele a háborúba, a kósza hírekről is csak a magyarul valamit beszélő gazdatiszten keresztül értesülnek. Ám éppen az idegen környezetből adódó elszigeteltségükben, a jellemek különösen letisztulnak, a legapróbb cselekedetek is drámaivá válnak. Az író művén érezni, hogy sokszor elmesélt történeteket, emlékeket kerekít egésszé. Erre utal például a hiányos helyrajz, ami azért is szembetűnő, mivel Balázs a hagyományos értelemben vett realista próza építőelemeivel dolgozik. A történet a helyszín elnagyoltsága révén lényegül kozmikussá. Néhai zsellérek, falusi emberek sokszor elmesélt, emlékké vált élményeinek történelemmé kristályosodott valóságát érezzük a lé- nyegretörő fogalmazásban, az újszerű történelemszemléletben és a mesterien megformált jellemrajzokban. A szerző igényes műveinek sorából is kiemelkedik időrendben második regénye, a Koportos. A szűk cselekményű írásmű napjainkban játszódik, és Balog Mihály idénymunkás életének három napját mutatja be. Azt a három napot, amely szinte gyűjtőlencseként sűríti össze a hős életét.
