Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - NAPLÓ - Knézek, Libor: Harc és szeretet

Bár a fiatal szlovák forradalmi Írók munkái megjelentek különféle folyóiratokban és újságokban, nem adták föl annak a gondolatát, hogy a csoport saját Irodalmi és művészeti lapot indítson. No- vomeský így ír erről:

A Pravda chudoby Proletár vasárnap mellékletébe író Szabad Egyesület tagjainak és a többi szétszórt munkatársnak már maga a létezése is meg kellett hogy teremtse Szlovákiában azt a vágyat, hogy ez a nemzedék megpróbálkozzon önálló, saját tribünjének a létrehozásával. A kor parancsa volt ez, európai és csehszlovákiai, de mindenekelőtt Szlovákiában volt sürgető. Es így, Lenin és Wolker halálának évében, 1924 végén megjelent a DAV első száma.

Kiadását főleg az 1924-es év nyári hónapjaiban terjedelmes levelezés előzte meg Urx (Rózsahegy), Poničan (Pozsony) és Okáli (Trencsén) között, melyben pontosították a lap beállítottságát, tartalmát, periodicitását és a többi folyóirathoz való viszonyát. Urx Poničanhoz írt fönnmaradt leveleinek tanúsága szerint Poniöan nagyon aktívan vett részt ezeknek a kérdéseknek a megvitatásában. Az akadályok nem voltak csekélyek, néhány hónapig eltartott, míg összegyűlt a szám anyaga és a kinyomtatás költsége. Az első szám 64 oldalon jelent meg december közepén Prágában, 1924 Tél dátumozással; intéző szerkesztője Urx volt, főkorrektora Sirác- ky. A tirázs szerint egybefogta Szlovákia ifjú nemzedékének valamennyi olyan szocialista úttörőjét, akik elméleti vagy művészeti munkát végeztek. A szlovák műveken kívül a cseh Josef Hora, a német F. C. Weiskopf és a magyar Kassák Lajos versei szerepeltek a lapban, valamennyi eredeti nyelven, ezzel is hangsúlyozva a forradalmi mozgalom internacionalista jellegét. A davisták nem akartak csak a folyóiraton belül lenni jelen, szoros kapcsolatot kívántak teremteni a forradalmi munkásmozgalommal is. 1924 decemberének végén DAV-esték sorát rendezték meg a munkások között Zsolnán, Rózsahegyen és Vrútkyban, előadásokat tartva a dialektikus materializmusról, a proletár művészetről, és felolvastak saját alkotásaikból is. Poničan, mint ezeknek a találkozásoknak a résztvevője, 1925. január 1-én ezeket a sorokat írta a Pravda chudoby nevű lapba:

A szellem munkásai, az ifjúság, megkoronázva a kornak a forradalmi proletoriátus

szülte grandiózus tempójával, találkozókat szerveztek meg azokkal, akik vágyat ébresztettek bennük az alkotásra, hogy egy új világ megteremtését szolgálják. Kezet nyújtottak Zsolna, Rózsahegy és Vrútky proletárjainak. Az első állomás a Vltava partja; a második: szakítás a Detvannal; a harmadik: a DAV; aztán Zsolna, Rózsahegy, Vrútky... és most: erőt gyűjtünk.

Arról, hogy a találkozásoknak ez a formája a munkásokkal tartősabbra volt tervezve, a davistáknak egy 1925 februárjában Nyitrára tett utazásuk is tanúskodik, ahol Poničan Két világ című drámáját adták elő a munkás műkedvelők.

A DAV második száma 1925 márciusában jelent meg Prágában, 1925 Tavasz dátumozással. Ebben a számban a cseh irodalmat Vladislav Vančura képviselte, a szovjet irodalmat pedig Alexander Biok költő és Michail Kllmanov kritikus. Azonban a nyilvánosság nagy visszhangja ellenére sem sikerült az első évfolyam másik két számát megjelentetni. A davisták egyéb publikációs lehetőségei is csökkentek. Laco Novomeskýt éppúgy, mint előtte Poničant, menesztették a Mladé Slovensko szerkesztőségéből, s végül, 1925 júniusában megszüntették a folyóiratot is, hogy ne szolgálhasson a kommunistáknak. 1925 októberében a rendőrség megszüntette a Spartakus nevű folyóiratot, amelynek Po- ničan szerkesztő bizottsági tagja volt. Egyedül a Pravda maradt, amely napilappá változott át, és 1925 májusától itt dolgozott szerkesztőként Laco Novomeský, majd 1925 novemberétől Edo Urx is. Gyakori lett a pártsajtó elkobzása, a másik oldalon pedig lehetetlenné tette a munkát a párt rossz gazdasági helyzete, amelyet elsősorban a jobboldali vezetők okoztak. A CSKP sajtóbizottsága Vrútkyban előkészítette Poničan Támadás (Ótok) című verseskötetének a kiadását, de megjelentetésére nem került sor. Közben a létkérdések és az iskolai kötelezettségek meggyengítették a davisták kölcsönös kapcsolatait, ezek aztán már csak a levelezésre korlátozódtak.

A tevékenység megújításának újabb kísérletét a DAV Pozsonyba való áthelyezése jelezte, ahol 1926 februárjában meg is jelent a második évfolyam első száma, de lényegesen szerényebben és kisebb terjedelemben. Itt találkozunk először Josef Rybák nevével, a csoport új tagjával, a DAV kritikai és képzőművészeti rovatának munkatársával. Az 1926-os kettős