Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - NAPLÓ - Knézek, Libor: Harc és szeretet

Bár a fiatal szlovák forradalmi Írók munkái megjelentek különféle folyóira­tokban és újságokban, nem adták föl an­nak a gondolatát, hogy a csoport saját Irodalmi és művészeti lapot indítson. No- vomeský így ír erről: A Pravda chudoby Proletár vasárnap mel­lékletébe író Szabad Egyesület tagjainak és a többi szétszórt munkatársnak már maga a létezése is meg kellett hogy te­remtse Szlovákiában azt a vágyat, hogy ez a nemzedék megpróbálkozzon önálló, saját tribünjének a létrehozásával. A kor parancsa volt ez, európai és csehszlová­kiai, de mindenekelőtt Szlovákiában volt sürgető. Es így, Lenin és Wolker halálá­nak évében, 1924 végén megjelent a DAV első száma. Kiadását főleg az 1924-es év nyári hónap­jaiban terjedelmes levelezés előzte meg Urx (Rózsahegy), Poničan (Pozsony) és Okáli (Trencsén) között, melyben pontosí­tották a lap beállítottságát, tartalmát, pe­riodicitását és a többi folyóirathoz való viszonyát. Urx Poničanhoz írt fönnmaradt leveleinek tanúsága szerint Poniöan na­gyon aktívan vett részt ezeknek a kérdé­seknek a megvitatásában. Az akadályok nem voltak csekélyek, néhány hónapig el­tartott, míg összegyűlt a szám anyaga és a kinyomtatás költsége. Az első szám 64 oldalon jelent meg december közepén Prágában, 1924 Tél dátumozással; intéző szerkesztője Urx volt, főkorrektora Sirác- ky. A tirázs szerint egybefogta Szlovákia ifjú nemzedékének valamennyi olyan szo­cialista úttörőjét, akik elméleti vagy mű­vészeti munkát végeztek. A szlovák műve­ken kívül a cseh Josef Hora, a német F. C. Weiskopf és a magyar Kassák Lajos versei szerepeltek a lapban, valamennyi eredeti nyelven, ezzel is hangsúlyozva a forradalmi mozgalom internacionalista jellegét. A davisták nem akartak csak a folyóiraton belül lenni jelen, szoros kap­csolatot kívántak teremteni a forradalmi munkásmozgalommal is. 1924 decemberé­nek végén DAV-esték sorát rendezték meg a munkások között Zsolnán, Rózsahegyen és Vrútkyban, előadásokat tartva a dia­lektikus materializmusról, a proletár mű­vészetről, és felolvastak saját alkotásaik­ból is. Poničan, mint ezeknek a találko­zásoknak a résztvevője, 1925. január 1-én ezeket a sorokat írta a Pravda chudoby nevű lapba: A szellem munkásai, az ifjúság, megkoro­názva a kornak a forradalmi proletoriátus szülte grandiózus tempójával, találkozókat szerveztek meg azokkal, akik vágyat éb­resztettek bennük az alkotásra, hogy egy új világ megteremtését szolgálják. Kezet nyújtottak Zsolna, Rózsahegy és Vrútky proletárjainak. Az első állomás a Vltava partja; a második: szakítás a Detvannal; a harmadik: a DAV; aztán Zsolna, Rózsa­hegy, Vrútky... és most: erőt gyűjtünk. Arról, hogy a találkozásoknak ez a for­mája a munkásokkal tartősabbra volt ter­vezve, a davistáknak egy 1925 februárjá­ban Nyitrára tett utazásuk is tanúskodik, ahol Poničan Két világ című drámáját ad­ták elő a munkás műkedvelők. A DAV második száma 1925 márciusá­ban jelent meg Prágában, 1925 Tavasz dá­tumozással. Ebben a számban a cseh iro­dalmat Vladislav Vančura képviselte, a szovjet irodalmat pedig Alexander Biok költő és Michail Kllmanov kritikus. Azon­ban a nyilvánosság nagy visszhangja el­lenére sem sikerült az első évfolyam má­sik két számát megjelentetni. A davisták egyéb publikációs lehetőségei is csökken­tek. Laco Novomeskýt éppúgy, mint előtte Poničant, menesztették a Mladé Slovensko szerkesztőségéből, s végül, 1925 júniusá­ban megszüntették a folyóiratot is, hogy ne szolgálhasson a kommunistáknak. 1925 októberében a rendőrség megszüntette a Spartakus nevű folyóiratot, amelynek Po- ničan szerkesztő bizottsági tagja volt. Egyedül a Pravda maradt, amely napilap­pá változott át, és 1925 májusától itt dol­gozott szerkesztőként Laco Novomeský, majd 1925 novemberétől Edo Urx is. Gyako­ri lett a pártsajtó elkobzása, a másik ol­dalon pedig lehetetlenné tette a munkát a párt rossz gazdasági helyzete, amelyet elsősorban a jobboldali vezetők okoztak. A CSKP sajtóbizottsága Vrútkyban előké­szítette Poničan Támadás (Ótok) című verseskötetének a kiadását, de megjelen­tetésére nem került sor. Közben a lét­kérdések és az iskolai kötelezettségek meggyengítették a davisták kölcsönös kapcsolatait, ezek aztán már csak a le­velezésre korlátozódtak. A tevékenység megújításának újabb kí­sérletét a DAV Pozsonyba való áthelyezé­se jelezte, ahol 1926 februárjában meg is jelent a második évfolyam első száma, de lényegesen szerényebben és kisebb ter­jedelemben. Itt találkozunk először Josef Rybák nevével, a csoport új tagjával, a DAV kritikai és képzőművészeti rovatá­nak munkatársával. Az 1926-os kettős

Next

/
Thumbnails
Contents