Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - NAPLÓ - Knézek, Libor: Harc és szeretet

társai ellen. Kényszerítették a diákszervezet vezetőségét, hogy a hatodik szám után zárják kí Poničant a szerkesztőségből. Poničan büszkén és méltóan búcsúzott el a folyóirattól:

Lehet, hogy néhány embert ez megörvendeztet, hiszen már nem lesz közöttük egy olyan bolsevik, aki a Mladé Slovensko-ból mindenáron a kor színvonalán álló folyóiratot akart csinálni, azért frissítette fel fiatal vérrel, melynek vörös a színe, mint a láng öléből kipattanó gondolatnak, a haladás éltetőjének... A vörösség nem tüntethető el belőle. Hiszen mi, fiatalok írunk bele Hiszen fiatal lelkünk legszebb álma: kiharcolni az igazságot... Tisztelet a munkánakl Rob.

Poničannak teljesen igaza volt. Távozása után a folyóirat a haladás gondolatával átitatott írásokat jelentetett meg, és a Szabad Egyesület tagjai továbbra is a folyóirat munkatársainak a magvát képezték. S amikor végül a szerkesztést a fiatal költő és publiciszta, Laco Novomeský vette át, ez tulajdonképpen logikus kötődést jelentett a Poničan-korszak „vörös” Mladé Slovensko-jának a hagyományaihoz.

A Szabad Egyesület tagjai egyre komolyabban gondoltak egy új, saját folyóirat megindítására. Poničan kísérlete egy új irodalmi folyóirat megjelentetésére 1923 nyarán megsemmisült, de aktivitásukat ez nem törte meg. Sőt, 1923 novemberében a Detvan egyesületén belül műsort rendeztek, amely viharos visszhangot keltett. Poničannak a proletár irodalomról szóló előadásain kívül Poničan, Wolker és Tomášik verseit szavalták ezen a műsoron. A konzervatív diákok az esten felfordulást csináltak, a proletár költészetet pornográfiának kiáltották ki, az egyesület tagjait pedig a Kommunista Internacionálé bérenceinek, gyáváknak és erkölcsteleneknek bélyegezték. Miközben Poničan, dementis és a többiek tüntetően elhagyták a termet, a „hazafias érzelmű” diákok az Internacionálé magyar szövegének gúnyos éneklésébe kezdtek. Mivel a felforgatók az egyesület tagjainak eszmei és erkölcsi magatartását támadták meg, a sértettek be akarták perelni a szájhősöket becsületsértés címén — az ügyvéd azonban „felsőbb parancsra” nem nyújtotta be a feljelentést. Ez az incidens a Detvannal való szakítást vonta maga után, s a szlovák közvélemény és diákság felvilágosítására új formákat kellett találnia az egyesületnek.

1923 végén jelent meg Poničan első verseskönyve Vagyok, gondolkodom, érzek és látok, szeretek mindent, csak a sötétséget gyűlölöm címmel, mely a szlovák proletár irodalom nyitánya lett. Ebben az időben már Clementisen kívül a fiatal Edo Urx is átvette a kritikai és eszmei kezdeményezést, s recenziójának befejezésében így ír:

Nem lehel azonban tagadni, hogy a modern szlovák proletár költészet a cseh proletár költészet hatására született meg és növekszik, elsősorban a Devétsil hatására. Ennek ellenére úgy tűnik, s ezt bizonyítja Poničan könyve is, hogy a modern szlovák költészet a saját útját járja, amit mi is csak kívánhatunk neki. Poničan tudja, amint azt mi mindannyian tudjuk, hogy az élet olyan és olyan lesz, amilyennek megteremtjük mi magunk, és ezért Ján Poničan proletár költő! Verseit muszáj olvasnunkl

Poničan kötetének a kiadása jelentős irodalmi tett volt, de egyben az egyesület konszolidációjának is jelentős tényezője, eszmei kiélezettségének bizonyítéka, a forradalmi művészet életképességének kézzelfogható dokumentuma még a kedvezőtlen szlovák feltételek közt is.

1923 végén még egy fontos esemény történt — Poničan jelentést küldött a Pravda chudoby című kommunista lap szerkesztőségébe a Detvan-beli eseményekről, ahol az meg is jelent két versével együtt. Ezzel a csoport fölvette a kapcsolatot a pártsajtóval. S amikor 1924 februárjában Klement Gottwald megindította a Pravda chudoby mellékletét, a Proletár vasárnapot Irodalom — Marxizmus — Korunk kulturális kérdései alcímmel, lényegében a Szabad Egyesület orgánumává vált, kibővítve a fiatal kommunista írókkal és publicistákkal. Közülük az egyesület legjelentősebb támogatói Laco Novomeský, Peter Jilemnický és Laco Szántó voltak. 1924 júliusától a fiatal proletár írók még egy új lehetőséget kaptak — Klement Gottwald fölvette képviselőjüket a Spartakus nevű testnevelési havilap szerkesztő bizottságába és átváltoztatta ezt a folyóiratot a proletár ifjúság lapjává (Revui proletárské mládeže), melybe ők is gyakran írtak. A CSKP szlovák sajtóbizottsága 1924-ben kiadta Poničan forradalmi drámakísérletét, Két világ címmel. Az egyesület tagjainak munkáit közölte a Proletárka, a Ročenky slovenské chudoby és egyéb pártkiadványok is.