Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Mács József: Első közléseim

sorai, részei. Az írás technikája tekintetében egyike legjobb dolgaidnak. A befejezés azonban esik ... értékben nőne, ha megtalálnád a méltóbb befejezést!” Együtt találtuk meg. Fábry Zoltán kritikája aztán kötetemről, a Téli világ-ról (A novella pontjai) nem csupán engem érintett, hanem a novellapontok meghatározóját is. A légkör volt olyan, hogy a jó befejezést meg kellett találni... A kulturális rovat’ lehetőség volt számomra. A rosszmájúság szólna belőlem, ha nem írnám most ide, hogy sokat tanultam, tanultunk Egri Viktortól. Az ismerkedésre is jó alkalmakat kínált a rovat. Ozsvald Árpád akkor még a Garam mentéről küldözte az Oj Szóba első verseit, s Viktor bácsi megbízásából néha én írtam számára a biztató sorokat. Én indítottam útjára a mosolyt fakasztó megjegyzést is egyik versével kapcsolatban, amelyben a vonaton utazó költő a robogó szerelvény ablakából is látja a nyúl bajszán csillogó harmatot. Lehet, Tur- czelt is ez az éles látás döbbentette meg, mert Ozsvaldot poeta doctusnak kiáltotta ki. Aki ilyen messzire lát és szemüveg nélkül, az tudós költő! Az Oj Szó írógépén én bütyköltem Gyurcsó István életrajzát, akit Dečinben munkásemberként ért utol a végzete: egy pályázatra beküldött nagyobb lélegzetű elbeszélő költeményével első díjat nyert s költő lett. A kulturális rovat munkatársaként volt alkalmam találkozni Bábi Tiborral, akinek már akkor „marxista kiskáté” volt a feje, s ha valamelyik kávéházban leültünk beszélgetni, bizony sokszor zavarban voltam, valóban Marx írta-e a Tőkét és Engels az Anti-Dühringet? Ha az utcán mentünk, nagyon vigyáztam, nehogy azt tegye mellettem is, amit egyik versében leírt, hogy ha egyot dobbant, süllyedni kezd a föld a kulákok talpa alatt. Fábry gyorsan reagált Bábinak erre a határozott kijelentésére, éspedig úgy, hogy ilyen erős lábú költők kellenek nekünk.

Mikor a Szlovákiai írók Szövetségében még nem volt magyar szekció, az egyetemhez tartozó szemináriumi szobák valamelyikében jártunk össze, hogy összemérjük versiről tudásunkat (mint minden „igazi” prózaíró, én is versírással kezdtem). Nagyon elkeseríthettem Bábit egyik Arany Jánosra emlékeztető Családi kör hangulatú versemmel, mert ugyancsak haragosan pislantgatott rám, hogy ki fia-borja ez a gyermekember, aki a forradalom kellős közepéből a reformkorba kívánkozik. Pedig szerintem szükség lett volna még, az olyan költőre is, mint én, hiszen i.a az emlékezetem nem csal, költészetünk akkori művelői (Dénes, Gyurcsó, Ozsvald, Bábi) jól elfértek Gyurcsó Pista Duna-parti kicsinyke szobájában, igaz, Bábinak már csak a rácsos gyerekágyban jutott

Prágában Lenes Gyurkával

Prágában Gyurcsó Pistával