Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Mács József: Első közléseim
IEItníl3© HS(0)^ILIS©IgMI MÄCSJÓZSEF Első közléseim Csallóközi csárda udvarán Bölcsöm elhagyása után soha nem volt nyugtom, maradásom, anyám, nagyanyám és a szomszédasszonyok őrző, figyelő tekintetét elkerülve mindig mentem, mint a Kari lova (mondják felénk Gömörben), holott sem Karit, sem a lovát nem ismertem. Csak enni meg aludni jártam haza. Ma sem tudom mivel magyarázni a szemtelenségem, hogy akármelyik udvarba bementem, akármelyik házba benyitottam. Ácsorogtam a pitvarban, mint valami koldúsfatty, kéregető, s bámészkodtam akármelyik istállóban, mintha lőkupecnek szült volna világra anyám. A sok csavargás, elszakadt ing és nadrág tanított meg arra, hogy míg hazaérek, kigondoljak valamit. Valami szülők szívét megejtő történetet, amelynek a lényege körülbelül az volt: adjanak hálát az istennek, hogy ép kézzel-lábbal hazakerültem. Vagyis kujtorgásra, elmaradozásra csábító természetem megtanított a hazugság folyékony elmondására, amit végül úgy hittem magam Is, mintha igaz lenne. Mikor Rimaszombatba kerültem (a gimnázium első osztályába), földrajz szakos tanárom jó lélekismeretről téve tanúbizonyságot észrevette bennem a Háry Jánosok késel Ivadékát. Ma sem tudom, miért, azt lódítottam neki, hogy van lovunk, pedig nem volt. Csak a szívem sajgott érte. Tanárom aztán, lehet, hogy csupán képzeletvilágom vizsgálása végett egyszer az egész órát nekem szentelte. Kiállított az osztály elé, ő maga pedig beült a padba a helyemre, és meséltetett a soha nem létező lovamról. És én meséltem őszintén, nekibátorodva, mintha már akkor ismertem volna a költőknek szánt intést: költő hazudj, csak rajt ne kapjanak! Talán ez volt az első irodalmi próbálkozással felérő, élő beszéddel elmondott első közlésem, és ez ma sem zavar különösebben, hiszen Tinódi Lantos Sebestyén korában az igricek sem csinálták másképp. Most elkészült regényem egyik fejezetében akkori „első közlésem" így írtam le: Mi a neve a lovadnak? — kérdezte a pádból a tanár úr. — Hasszán.
