Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - MŰHELY - Somos Péter: Éjszaka (vers)

SOMOS PÉTER

Éjszaka

Szavak úsznak eléd a homályba.

Égre tornyosul birodalmad. Hullámokon évszázadok siklanak végzetük felé,

pőrén, szerelmes vitorlákon.

Királynő vagy.

Örökké változó formák végtelen lakója, kit elkerül a rontás.

Leráztad az idő terhét, a lét partjain lebegsz fátyolba rejtett meztelenség.

A szavak meghágják a gondolatot, szűköl az értelem, mert lényed megfejtésére keres képletet.

Tengermély éjszaka.

Apró gondok hullámai hasogatják az eget. Elszórt ruhadarabok jelzik a szerelem titkát.

Suhanok.

Feléd tart,

kiben lázad az igazság.

Jeleket váltunk.

Szikrázó lombját vízre hajtja a fa.

Feléd suhanok.

Teljes vagyok életre, halálra, testem kitölti tested.

Szél kavart össze? Félelem tart egybe?

Egyre megy.

Testemhez idomított mozdulat, táruló öled, hanyatló kezed.

Elfogadtalak ilyennek.

Ha veszni kell, így veszítelek.

(Álom

Szikrát pattint

koromlábu mŕ' kavarint felleget

mikor asszony táncol suhog a tűz felett

csípőjét támasztja fának sudár lombja tárul feszül a vágyad

lépését méri parzáshoz jaj botlik

füst csapódik lánghoz