Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - MŰHELY - Lunczer Gabriella: Negáció, Fekete lovak, xxx, xxx, Folyamat (versek)

LUNCZER GABRIELLA

Negáció

Szobájában megmozdul, tapogatózik a lét.

Elgondolkozva szétnyílik a fal —

valaki jár-kél benne, szabadulni akar.

Lényegüket keresik a tárgyak.

A szekrény gömbről álmodik, elgurul,

egymásba fűzi zászlócskáit a párnában a toll, a lámpában sírni kezd a fény.

Lábnyomom fölszáll a földről, útrakél.

Betelve tökéletlenséggel tagadást áhít, tőle fáj minden és önmagába visszatér.

Fekete lovak

Fekete lovak vágtatnak, érkezel éjszakára.

Átkozódnál.

Változnál kő-bálvánnyá.

A hold ragyog.

A kertben liliomok tanyáznak.

Tüzet gyújtasz.

Kicsap a lángja.

Fekete gyümölcs érik.

Magja hull nyoszolyádra.

Faragott ajtó — a költészet erkélyeire.

S ott törvény hódít, akarva-akaratlan.

Testvérnek szólítlak, éjszaka, míg elborítasz.

Az árnyak megérintenek, elhaladnak.

Csillag hull, fű rezdül, valaki jár a kertben.

A ház ragyog. Virrasztanak.

Folyamat

Álmodban földereng a tenger és a part. Hullámok érintenek.

Lebeg, alászáll az iszap.

Hajnalban győztesen belép a nap. Hajóra szállsz, majdnem vidáman, Távolodik fáradt arcként a part.