Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - MŰHELY - Kendi Mária: Akkoron, Tűzpalota, Önvizsgálat I. (versek)
KENDI MÁRIA Akkoron Megszólal akkoron: mit is várhat a végleg megépült; ami mélyebb árkot ás a kimondottnál, lényegtelen az is — kitervelt folytatás. Nem érheti vád: pályáját befutja szüntelen, sugárzik vékony erekben, éles sávokban, dörgő körökben, s elmerül iszonyú, iszonyú hallgatásban. De visszatér véletlen alakban újra, hívatlanul — épp így tökéletes. Szétmosva tömör kontúrját lüktető testté szelídül — megpihenni zöld hegyekre ül. S megszólal akkoron. Beteljesül. Tűzpalota, tűzpalota — kavargó kvarcszemek. Csontomba fagyott mozdulat, enyém-e még, mi itt maradt utánad és előtted? Én nem tudom, rám tört-e végleg ez a fojtó, őszi tölgy-sugárzás! Megóvni magam nem merem. Tűzpalota, tűzpalota, emelj magadhoz, hívj oda — ostoros egedbe. én volnék az, ki követ kőre rak, s hisz a falban rendületlenül? fölmutatni megújulásom nem lehet? nincs mit bevalljak! így hát kérdezek Tűzpalota önvizsgálat
