Irodalmi Szemle, 1977

1977/6 - MŰHELY - Cuth János: Végrendelet (novella)

CUTH JÁNOS Végrendelet Korán keltem, mert akkortájban, ha a redőny mellett bevilágít a nap és az akácfán hallom a vörösbegy énekét, én már lélekben kint vagyok és látom, hogy a felmelegedett ajtófélfán legyek sütkéreznek. Házunk fehér fala vissza­veri az udvarra a korareggel fényét-melegét. A fű és a lóhere még harmatos, a ribizlibokrok ágai közt feszülő pókhálókon is harmatcseppek csillognak, de a szőlőlevelek felülete már szárad, s a fecskék a lugas drótjain és a szárító­kötélen tollászkodnak. Hajnal óta nem alszom, hallgatom a kakasok kukorékolását, s azt, hogy egymásnak válaszolgatnak. Hallgattam a toronyóra ütéseit, majd egy távoli harangláb csengetését. Akkor már meleg fény világított be a redőny melletti résen. Felkeltem és kisétáltam a kertbe, ahol az almafa alatt leültem egy rőzsekötegre. Pattogtak a száraz vesszők, por szállt belőlük. Néztem a fecské­ket; az itatóvályú körüli tócsából sarat gyűjtöttek fészekrakáshoz, és te jutot­tál az eszembe, fiam. Képzeletben ismét láttalak, amint kis kezeiddel szobrocs­kákat gyúrsz sárból, és a kút peremére sorakoztatod őket. Nővérednek földig érő szoknyát készítettél, és még az anyátok is eszembe jutott a figurádról, amint külön-külön gyúrt dudorokat ragasztottál rá. Engem is megformáltál, nyurga alak lettem, nagy fülekkel. De ma már nem bántanálak, ha az egyik kis szobor beleesne a kútba. Szent atyám, de szeretném, ha újra kezdhetnénk! Megint megformálnál engem sárból, nagy fülekkel, hatalmas szamárfülekkel. Anyád szép, karcsú figuráját pedig belelöknénk a kútba. Szent atyám, hogy tudnám szeretni mozdulataidat, ügyeskedésedet. így üldögéltem az almafa alatt, ahonnan a napfénytől átderengő leveleket és az ég kékjét láttam. A deszkakerítés árnyékos oldalán gubbasztó káposzta­lepkék is felszálltak egyenként. Te fiam, és a nővéred még aludtatok. Ekkor kezdődött. Értetlenül bámultam, miként változnak meg a színek, a formák, és néhány pillanat alatt még seregnyi más dolog is. Szerencsére még nem keltetek fel. Amikor kitisztult előttem a világ, feltá- pászkodtam a rőzsenyaláb mellől. Akkor zárkóztam a szobámba. Ne haragudj, fiam, amiért nem válaszoltam a kopogtatásodra, most már tudod is, miért. Te vagy az első, akitől bocsánatot kérek. Mindig azt szerettem volna, ha ifjú­korom eszményképe alakul belőled, de ma reggel ez az ideál egy torz figurává változott. Felejtsd el az apai tanácsokat, és pótolj be mindent, amit miattam elmulasztottál. Összegyűjtött pénzemet a jámbor szomszédoknak hagyom. Fiam, te kaptad a legtöbbet. Csinálj mindent őszintén és szívből, mint gyer­mekkorodban. Kamatozzon a tudásod és a tehetséged. Isten veletek. Id. Cuth János Búcs 4. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents