Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - LÁTÓHATÁR - Šrámek, Fráňa: Közlegény a fán (vers)
FRÁŇA ŠRÁMEK 100 éve született és 25 éve halt meg a cseh szociális és szocialista líra egyik kimagasló költője, FRÄŇA ŠRÁMEK (1877—1952). Ezt az egyet bizony nem parancsra tettem. Olyan gyorsan történt: én nem vagyok hibás. Ezért már nem vernek kurtavasra engem, bár a sort elhagytam, egy percig sem vitás. Őrmester úrnak nem szóltam, sőt, a cimboráknak sem: őrmester úr, de nagy kár, hogy nem tiltotta meg nekem. Nem is emlékszem már, mikor történt, hogyan. Párás volt az erdő, harmatos a reggel; erről álmodoztam a lövészárokban, amíg körülöttem ropogott a fegyver. Talán éppen egy nevet dúdoltam; otthon voltam, kiskapunkban álltam, megöleltem az egész világot, s boldog voltam, könnyű voltam, szálltam. De a többit most már őrmester úr mondja, mert engem cserben hagy itt az emlékezet: mint tüzes virágok üszkös szirmú rongya repültem lángok közt, a szögesdrót felett. Bizony, kiléptem a sorból, könnyedén, akár az álom, s amott, a vén, odvas tölgyfán, látjátok, mi csüng az ágon? Őrmester úr, mindezt mondja el szépen hát, hadd örüljenek majd, akiket itt hagytam: mint lógtam a fáról, akár az üres zsák, bambán vigyorogva, lyukkal a hasamban. Repes majd a szívük, tudom, ha én nem is leszek már ott: a fán nemrég galamb búgott, s most egy nagy, vén varjú károg. Közlegény a fán Rácz Olivér fordítása
