Irodalmi Szemle, 1977
1977/6 - LÁTÓHATÁR - Chudoba, Ondrej: Lika (regényrészlet)
nyugodt vagyok, hogy eszembe sem jutottak azok a kapcsolatok, amelyekkel az Imént még tele volt a fejem. Lika biztosan visszatér. Két-három óra múlva szemtől szembe ülünk majd. Szándékosan este tér haza, amikor már kigyúltak a csillagok, alighanem így tervelte ki. Z. városában sétálgat, s a várakozással hatványozza az elkövetkezendő találkozás örömét. Teljesen nyugodtan beszélgetünk, talán még évődünk is. Mint a rokonok, akik karácsonykor közös asztalnál találkoznak. Szeplősen, vörösen mellém ül az előkelő görög nemzetség tagja. Könnyen megsejti, hogy váltságdíjat és jó hírt hoztam, hogy ismét szabad. Most kellene elmennem, amikor boldogságot adhatok? Kintről mintha fehér karácsonyi hideg hatolna be. Hóval befújt sűrű erdők. A zöld égbolton ciklámenszínű hegyek. A távoli hófedte Grammosz. Az árnyak láthatatlan gombolyagot kergetnek a sziklákon. Az otthon csendje vesz körül. Az évszázadok nyugalma, biztonsága. A Penátesek méltósága. A bölcsek vigasza. A vasárnapi gyermeknap ... A lány zöld pamutszálat csavart az ujjára. Megállapítottam, hogy Zuzkának hívják, s hogy földik vagyunk. Két faluval tovább lakik az én szülőfalumtól. A híres csárdából származik, amelyet a vadászok Ördög Köldökének hívtak. A csárdában boltíves ivó van, továbbá szelídített róka, s egy hatalmas tölgyfa áll, amely alatt harminc férfi is elfér. Az utolsó autóbusz csak este nyolckor indult. Időm tehát volt bőven. A lánynak azt mondtam, hogy körülnézek egy kicsit a faluban. Kopasz Csilla fordítása Dúdor István: Prágai motívumok, 1976
