Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - FIGYELŐ - — hL —: Az összemesélés akarása

Az összemesélés akarása

A békéscsabai Űj Auroráról

(A tatabányai Oj Forrás után a minap egy újabb magyarországi megyei irodalmi és művészeti" antológiát kézbesített szerkesztőségünknek a posta. A szép kiállítású Oj Aurora elmúlt évi utolsó számát.~ A megyei antológiát a Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága adja ki évente háromszor.]

A kiadvány e számából szlovákiai magyar és szlovák irodalmi vonatkozásai miatt mindenekelőtt egy olyan összeállítást kell kiemelnünk, amelyet a magyar és a szlovák nép testvériségének szolgálata emel népszolgálattá, éltékes szerkesztői tetté. Miroslav Válek verseimét (Lábunk alatt a föld) az összeállítás címévé megtéve Miroslav Válek, Milan Rúfus, Vojtech Kondrót és Ľubomír Feldek, valamint Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Gál Sándor, Török Elemér és Zs. Nagy Lajos versét közli a szerkesztőség. Az összeállítás érdekessége, újszerűsége, hogy a versek két nyelven: szlovákul és magyarul sorakoznak egymás mellett. A szlovák költők verseit Ozsvald Árpád, Gál Sándor és Kormos Sándor fordították magyarra, a csehszlovákiai magyarokét pedig Vojtech Kondrót szlovákra. Külön színfoltja a válogatásnak a magyarországi szlovák költő, Kormos Sándor verse eredetiben és a szerző magyar fordításában. De a verseken kívül még egy hazai anyagot találunk ebben a számban: Jaroslava Pašiaková okos dolgozatát Németh Lászlóról. A humanizmus és nemzetközi testvériség apostolának kultúr- európaisága, valamint a cseh szellemi forradalmak egyik legnagyobbikának, F. X. Šal- dának törekvései között von párhuzamot a szerző, majd Németh László kultúrákat magába fogó és közvetítő munkásságát elemzi.

Érdeklődésünknek engedve föllapoztuk e megyei antológia másik két elmúlt évi számát is, s a 6-os jelzésűnek ugyancsak számos szlovákiai vonatkozása van. E szám köszönti Fábián Zoltán és Käfer István írásaival hetvenedik születésnapján az időközben már sorainkból eltávozott Laco Novomeskýt, közli Batta Imre cikkét a Sarlóról, Kiss Gy. Csaba elmélkedését napjaink magyar irodalmának szlovák fordításáról, Anton Hykisch novelláját, Bede Anna szlovák népdalfordításait, valamint Käfer István vallo- másos írását a szlovák és a magyar nép történelmi és kultúrtörténeti kapcsolatairól. A szerző e helyen szól azokról a nagy mértékben manipulált, téves történelemszemléletből és hiányos történelmi ismereteinkből adódó beidegződöttségekről is, amelyek a két népet hosszú időn keresztül elválasztották, s lényegében még ma is, mindkét félre érvényesen éreztetik hatásukat. „A múlt nemtudása nemegyszer a jelen emberi kapcsolatokat is elhomályosítja” — summázza véleményét meggyőzően a szerző, meghatározva ezzel mostani tennivalóink egyik fő irányát is.

Németh László már 1932-ben figyelmeztetett, hogy „.. . mi, Duna-népek ott tartunk, ahol a háború előtt, itt élünk egy sorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt az ideje, hogy megismerjük testvéreinket, akikkel egy sors száraz emlőjét szoptuk.” Majd arról számol be, hogy „Csehül tanulok, románul, szerbül, lengyelül. .., s ide-oda levelezek, hogy a tót, cseh, román viszonyok felől tájékozódjam. Az irodalom osztozkodni kénytelen, az új nyelvtanokból egy új szenvedély bontakozik ki: új mohóság, mely Tégi mulasztást pótol. Az irodalom világlátás, a vándorévek szenvedélye volt, s most szólongatni kezd a kötelesség. Ideje, hogy szétnézzünk a házunk táján, patrióták legyünk! Cseh, szerb, román és patriotizmus? Igen! A nemzet nem föld, hanem egy történelmi rendeltetés, s a történelem nagy igényei összeparancsolnak kicsiny haragosokat. Cseh, szerb, román, német — ellenség, tanítja a régi patriotizmus, én azonban a Rajnától az orosz határig az etnográfiai és nemzeti sérelmek fölött egy új vállalkozás körvonalait látom, mely testvérré teszi az ellenséges népeket... Nagyobb feladat ez, mint bármi, amit a nemzet írhat elénk, s konkrétabb, közelibb, mint amit az emberiség parancsol. A történelem súlypontja itt van most... Közép-Európa nem