Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - FIGYELŐ - — hL —: Az összemesélés akarása

olyasvalami, ami megvan, hanem olyasvalami, amit meg kell csinálni.” A következő esztendőben pedig már egy több nyelvű folyóiratot tervez, amelyben „minden nép a mdga nyelvén szólva s minden ország a maga nyelvén kapná”, megintcsak a kölcsönös megismerést szolgálandó, mert „a megismerés: megértés, a megértés: szeretet”, de mi „messze elmaradtunk a megismerésben, annyira, hogy az már nemcsak szeretet- lenség, de érdekeink ellen való tudatlanság.” 1940-ben ismét visszatér azon történelmi kapcsolatokra, „amelyek mint egy keleti Golf-áram melegítették a kelet-európai kis népek életét.” Vagy másoljunk ide néhányat akár a mi Fábry Zoltánunk mind sürgetőbb feladatként ható tételei közül, amelyek az irodalom nemzetköziségének és az egymást megismerés szükségességének fölismeréséből fakadnak: „Az irodalmi nemzetköziség: a világirodalom. (...) A világirodalom: világítélet. (...) Igazam világirodalmi ismeret és tanúság nélkül csak féligazság marad. (...) A világirodalom — a világbékével egyfelentésű szellemerkölcsi hatalom... (...) Ami összeköt, az kell, hogy erősebb legyen, mint ami elválaszt. (...) A szocialista országok irodalmainak a közlekedő edények törvényeit kellene demonstrálniuk. (...) A világirodalom: világrokonság. A mi szocialista terünk irodalma a legelkötelezettebb rokonságot és rokonítást szolgálja: az összemesélést.” S megintcsak ezt a több mint egy évtizeddel előtti írását (Vallomás a rokonságról és az akadályokról] kell idéznem — napjainkra is érvényesen: „... valami hiányzik. Az, ami az irodalom nemzetköziségének belső tudatát biztosítja: a rokonság vágya, a rokonítás akarása.’’ Tehát az egész Közép-Európát akaró Németh László-i patriotizmus, a történelmi rendeltetésből összeparancsolt kicsiny haragosok teljes, szellemi-erkölcsi egysége.

És tulajdonképpen itt, ezen a ponton térhetünk vissza a békéscsabaiak törekvéseihez, amelyekre épp ez a rokonltani akarás, épp ez a rokonságvágy a jellemző. Irodalmi és művészeti antológiájukkal az egyik legnagyobb magyarországi nemzetiségi területen jó célt szolgálnak: a népek és nemzetek összemesélésének célját.

—hL—

Lőrinc Gyula rajza