Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Új könyvek a Korunkról

szont ez a becses orgánum a íiktív szám révén az ő olvasói élményükké is válhat. Az élmény szuggesztivitását az is elősegíti, hogy a címlap és a tipográfia alkalmazkodik az egykori folyóiratéhoz, és az összeválogatott anyag is a régi rovatok szerint van elrendezve.

Az összeállítók a fiktív • szám anyagát úgy válogatták meg, hogy a Korunk széles és korszerű tájékozódását és munkatársi gárdájának kitűnő összetételét jól tükrözze. Mint írják, az egykori folyóirat párlatát akarták nyújtani. Ennek a helyeselhető eljárásnak az eredményeképpen a fiktív szám meghaladja egy régi átlagszám színvonalát, és a lapról eszményi, optimális keresztmetszetet ad. A megeme- lődött színvonal, opitimális keresztmetszet felmutatását azért is helyesnek és jogosnak tartjuk, mert a Korunk valóságos számai (különösen a nyári duplaszámok) között szép számban akadnak olyanok, melyek értéke, színvonala megközelíti vagy eléri a fiktív számét, és meg vagyunk győződve arról, hogy az átlagszámok is ilyenek lettek volna, ha a lapnak valamivel kisebb egzisztenciális nehézségekkel kellett volna küzdenie.

Hogy a fiktív szám gazdag és értékes anyagáról — és azon keresztül a Korunk tág horizontjáról — képet adjunk, ízelítőül felsorolunk Itt néhány tanulmányt, cikket és egyéb közleményt, és minden esetben feltüntetjük az eredeti közlés idejét is: Gaál Gábor: A magyar szociográfia és az irodalom (1937); Szenczi László: A transzilvanizmus és az erdélyi fiatal magyar irodalmi nemzedék problémájához (1938); József Attila: Elégia (1935); Moholy—Nagy László: A szelet-embertől az egész emberig (1930); Veres Péter: Urak a tanyán (1936); Szabó Imre: Az értelmiség dilemmája (1936); Hort Dezső: Az „európai” (1934); Neufeld Béla: A neurózis szociológiája (1934); Alfred Polgár: Két kultúrkrónlka 1931-ből; Fábry Zoltán: A világ harmadik nemzete (1936); Gáli Ernő: A románság és a Duna-völgyi szövetség eszméje (1938); r. v.: Csehszlovákiai magyarok önmagukról (1938); Balogh Edgár: Szórványkérdés és lakósságcsere (1940); K. K. J.: Karinthy Frigyes kiadatlan naplója (1938).

Ezeken a közleményeken kívül még többek között a következő szerzők Írásai kerültek be a fiktív számba: J. Bábel, Bölönl György, Déry Tibor, Fejtő Ferenc, Kemény Gábor, Kovács Imre, Méliusz József, Nagy István, Nagy Lajos, Reményik Zsigmond,

Salamon Ernő, Sinkó Ervin, F. X. Salda, Vas István stb.

Hiányoljuk Illyés Gyula nevét, akinek

— mint köztudomású — néhány nagy költeménye először a Korunkban jelent meg. A csehszlovákiai magyar szerzők közül — a szereplő Altenau Pálon, Fábry Zoltánon, Neufeld Bélán és Szabó Imrén kívül — fel lehetett volna még venni Forbáth Imrét és a Gaál Gábor által kedvelt Morvay Gyulát és Sellyei Józsefet. Tekintettel Fábrynak a lapban való sűrű szereplésére, tőle egy jellemző recenziót is hozhattak volna az összeállítók.

Amint azt az ízelítőül felsorolt közlemények kronológiájából is láthatjuk, a fiktív szám anyagát az összeállítók nagyobb részben az 1934 utáni számokból válogatták össze. Ez pedig azért történt így, mert eszmeileg az 1935—1940 közötti korszak volt a Korunk fénykora. A korábbi időszakokra egyrészt még a világnézeti többszí- nűség, másrészt a szektás türelmetlenség is jellemző volt. Az 1930-tól kezdődő marxista útszakasz két fázisának különbözőségét az összeállítók így vonják meg: „1930 fordulat volt: a munkásmozgalom szellemének nyílt vallása. Kiállás a pro- letáriátus ügye mellett. Részben úgy, ahogyan az a munkásmozgalomban akkor megfogalmazódott: egyúttal egy szektás idő kezdete is... 1934-ig a merevség időszaka is volt: kicsit az újra megtalált hit buzgalma, kicsit az új hit keménysége jellemezte ... A kiformáltság ideje 1934-ben kezdődik, s 1935-től nyugodtan lehet a harmadik korszakról beszélni. Lazult a keménység, de nem az elvszerűség.”

Szólni kell még a kötet azon részeiről, az Előszóról és a Függelékről, amelynek az érdemi részt megtestesítő fiktív számot IKorunk, 1976, fiktív szám) tipográfiailag is elkülönített keretként veszik körül. A Tordal Zádor által írt Előszó lényegében magyarázó kommentár a fiktív szám indokoltságáról és megvalósításának módjáról. A Függelék négy tanulmánya — melyekben Gaál Gábor, Tordai Zádor, Lukács György és Tóth Sándor a Korunkkal foglalkoznak — számos új adattal gazdagítja azt a képet, amely a számunkra is jelentős folyóiratról eddig kialakult.

Turczel Lajos