Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - ELSŐ KÖZLÉSEM - Duba Gyula: Az első közlésem
jj§IL©(Q) DUBA GYULA Az első közlésem Érettség*, 1954 Az emlék egy régi nyárt idéz, 1954 augusztusát. Érettségi után — elkésett, de boldog diák —, a gépészeti főiskola előtt, föllélegezve és szabadon, tervekkel teli „bicigliz- tem” egy este a barátommal a szülőfalumban. Lányokat vártunk, de nem jöttek, köröztünk a házuk előtt, csak nem mutatkoztak, elkarikáztunk ia falu végéig és vissza, mindhiába. Nyomtuk a pedált egymás mellett, beszélgetve, a falu egyik végétől a másikig. Szokásos esti szórakozásunk volt ez, olykor lányokkal, olykor meg nélkülük. Nappal fürödni jártunk a Perecbe, a Malomhoz vagy a Lackó patakba, az akácfákhoz, esténként meg a falut róttuk. De azon az estén nem jöttek ki a lányok, s mi hiába kerékpároztunk tucatnyi kilométert, azaz mégsem hiába, mert találkoztunk közben egy gyerekkel, aki azt mondta nekem: „Szép verset írtál a Fáklyába'.” Nem értettem, miről beszél, mert tudomásom szerint soha semmilyen verset nem írtam; aztán eszembe jutott, hogy még az érettségi előtt beküldtem a Fáklya szerkesztőségébe néhány humoros írásomat. A tanáraim tanácsára tettem, meggyőződés nélkül, nem várva sikert. „Nocsak, verset írtál? Nem is tudtam, hogy költő vagy, azt hittem, csak pénzköltő...!” gúnyolódott rajtam a barátom. „Fenét vagyok költő, még szavalni sem tudok. Kamaszkoromban egy ünnepélyen belesültem a versmondásba..Valószínűtlen helyzetben éreztem magam: a falu utcáján traktorok szállították a cséplőgéptől a magtárba a gabonát, néha lovaskocsik zötyögtek végig a kövesúton, az esti falu éjszakai nyugalomra
