Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - DOKUMENTUMOK - Szántó György: Levelek a rabságból

kának. Csak néha panaszkodott szívgyengeségére. Igaz embernek ismertem s annyira öntudatos hazafinak, hogy hozzá hasonlóval még sohasem találkoztam...” Nyilvánvalóan létrejött a családi találkozás, beszélgetés, mert a pankráci időszakból levél vagy egyéb írásos emlék a Straka-hagyatékban nincs. A Gross Rosen-i koncentrációs táborból 1944. június 25-én írt haza Straka; e szilé­ziai táborból összesen 13 levelet kap a Straka család. A levelezést a tábor szigorú rendje szabta meg, amelynek idevágó kivonatát a kötelező levélpapírra nyomtatták. A keltezés alatti szöveg: A szabadonbocsátás napja egyelőre nem közölhető. Látogatások a táborban tilosak. • Tudakozódás tárgytalan. Kivonat a táborrendből: Minden fogoly havonta két levelet vagy levelezőlapot kaphat és küldhet el. Az érke­ző levelek terjedelme nem lehet több négy 15-soros oldalnál és áttekinthetőknek és jól olvashatóknak kell lenniük. Pénz kizárólag postautalvánnyal küldető, a szelvényen fel kell tüntetni a címzett keresztnevét, vezetéknevét, születési adatait és fogoly­számát, azonban egyebet közölni nem szabad. Pénzt, fényképet és képeket levélben küldeni tilos. A szabályoknak nem megfelelő küldeményeket nem veszik fel. Az átte­kinthetetlen, rosszul olvasható leveleket megsemmisítik. A táborban minden megvásá­rolható, nemzeti szocialista lapok engedélyezve, a fogolynak azonban ezeket magának kell megrendelnie a koncentrációs táborban. Élelmiszercsomagot bármikor és bármily mennyiségben át lehet venni. A Lagerkommandant figyelmeztetése után már csak 16 vonalazott sor maradt a fog­lyok kézírásos közlése számára s ezen át is még ilyenfajta bélyegzők feketéllnek: Zensiert, meg: Expresspakete u. Einschreiben sind verboten! Anton Straka a táborból küldött első levélben csak kilenc sort írt tele: „Legdrá- gábbjaim! Most a Gross-Rosen-i koncentrációs táborban vagyok. Egészséges vagyok és Nektek is szilárd egészséget kívánok. Szeretettel fogadok mindent, amit Ti szeretettel s remélem gyorsan küldtök nekem. Folyton rátok gondolok és a közelgő születésna­pokra a legjobbakat és legszebbeket kívánom Nektek. Forrón üdvözöl és csókol Ben­neteket Édesapátok.” A rab Straka egészségi állapota valószínűleg nem volt olyan jó, mint amilyennek e levelében feltüntette, hogy megnyugtassa családját. Erre utal elsősorban Kasl idé­zett visszaemlékezése a szívgyengeségről. Magyarázat nélkül marad egyelőre az egy­hónapos idő, amely a Pankrácról való távozástól az első láger-levél keltéig eltelt. Persze, nem nehéz elképzelnünk, hogy a Gross Rosenbe szállítás viszontagságai, a tá­borba való bevonulás és beilleszkedés, a tábor rendjével és az emberekkel való ismer­kedés és a foglyokkal való embertelen bánásmód a szelíd lelkületű férfiú szellemi cselekvőkészségét hetekre megbéníthatta. Václav V. Vašátko, aki 1946-beli visszaemlé­kezése szerint néhányszor kezelte, kötözte sérüléseit, fedél alatt végzett könnyebb munkát eszközölt ki Strakának, akit a kőbánya egynéhány nap alatt tönkretett volna. Anton Straka utolsó levelei mélyen emberiek. A családjától erőszakkal elszakított férfi élni akar, hogy viszontláthassa feleségét, fiait és folytassa egyéni és közös ter­veik megvalósítását. Ezért érdeklik a csomagok, a tápláló ételek is: „A paprikadzsem igen jó, de küldj mindent eredeti csomagolás nélkül, kevesebb helyet foglal el. Ke­nyérből elég a jele, a pénzem is elég (750 K.), már csak szappant és gyufát küldj, ugyanis cigarettázom. Jó lenne pipa dohánnyal, de azt valószínűleg nem kapsz” — írja többek közt július 16-án kelt levelében. Ez és a következő két-három levél is há­rom fiának szóló útmutatás. „Az érettségi ajándékot, Milan, visszatérésem után kapod meg, nem tudom ugyanis, mim van még meg, amivel valóban nagy örömet szereznék Neked.” Jendához szólva: „Örülök a fotokémia iránti érdeklődésednek, de Milánnál együtt a biokémiával is foglalkozhatnál, szép és hasznos lennel Otthon tudományos tervet tartogatok kettőtök számára!” S a harmadikról: „Szilárd meggyőződésem, hogy Vlágya is a lehető legjobb lesz; J. és M. segítsenek neki, de úgy, hogy közben mindig önállóan dolgozzon.” Fiainak sorsa további leveleiben is foglalkoztatja Strakát, nyelv- tanulásra serkenti őket, becsületes munkára, helytállásra az életben. Minden levelében a családhoz való ragaszkodás, az együtt töltött évek, közös élmé­nyek emléke izzik. Ha a csomagok tartalmáról van szó, ha szűkös helyzetében kér is

Next

/
Thumbnails
Contents