Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - DOKUMENTUMOK - Szántó György: Levelek a rabságból
valamit vagy megköszön, nem mulasztja el hangsúlyozni: „Elsősorban a gyerekekre gondolj, s önmagadra, hogy mindenetek meglegyen, ami az élethez szükséges. Én jól bírom, egészséges vagyok, csak rendesen írjatok nekem." November 19-én néhány meleg ruhadarab említése után így ír: „Legyetek jók valamennyien, mindhalálig, éljetek és munkálkodjatok az igazságért, a jóságért és a szépségért! Mélységesen bízom Bennetek és önmagomban is.” Strakának nincs levele, amelyben ne szólna hűséges élettársához s ne fejezné ki vágyódását utána. A rövidre szabott sorokban is módot ejtett párszavas vallomásra: „Te, szeretett Ejám, mindenkor életem legnagyobb áldása leszel.” 1944. december 17-én Anton Straka papírra veti ama esztendőben utolsó sorait, melyeket csodálattal vegyes megilletődéssel olvasunk: „Közeleg ismét a Karácsony, a legszebb, a legvidámabb családi ünnep, ámde hol vannak még vidám, mosolygó családok? Talán az új esztendő olyanná teszi őket. Mindannyian hiszünk, bizakodunk ebben és erős, örök szeretetben várunk erre! Ez a gondolat s a remény és szeretet köt össze Veletek...” Straka tragikus helyzetében is mindvégig derűlátóan írt családjának, ami nem valamiféle Jóhiszemű naivitásból fakadt, hiszen a volt követségi tisztviselő már katonatiszt és közíró korában megtanult nyitott szemmel Járni a világban s feltételezhető, hogy a náci pokol kellős közepén, a koncentrációs táborban is tárgyilagosan fel tudta mérni a helyzetet. Mélyen átérzett humanizmusa, meggyőződéses antifasizmusa és a világ haladó erőinek összefogásába vetett hite tarthatta benne a lelket és a mindvégig férfias viselkedést. Leveleinek optimizmusa azonban elsősorban annak tulajdonítható, hogy saját sorsával, nehézségeivel, szenvedéseivel nem akarta terhelni és még inkább elkeseríteni feleségét, fiait s mindazokat, akik szerették és becsülték őt. S mégsem gondolta volna, midőn karácsony előtti levelét megírta, hogy az új esztendőben, 1945. január 7-én papírra vetett pár sora (a Gross Rosen-i postabélyegzőn: január 13.J az utolsó írás lesz, amit haza küld Prágába. Ebben a levélben köszöni meg a karácsonyi jókívánságokat, nyugtázza a leveleket és a csomagokat, amelyek közül az egyiket még karácsony előtt, a másikat újév után kapta meg. A legutolsó Straka-levélből, amely szintén az előírt s megvonalazott, maximális 16 sorból áll, hadd idézem a végső sorokat: „Hála a gondos előkészítésnek és csomagolásnak, semmi sem romlott el. Mélyen meg voltam hatva s mindent szívből köszönök. Rátok gondolva, a Ti nagy szeretetekre, minden nagyon ízlett s mindkét csomag tartalmát néhány napon belül elfogyasztottam. Mindannyiatoknak, az ismerősöknek és barátoknak is köszönöm a jókívánságokat, melyeket szívből viszonzok. Forrón szerető Aputok.” A levél címoldalán Hitler képmásával a bélyeg s a postabélyegzőn kívül ott díszük még a Gross Rosen-i láger horogkeresztes pecsétje. S a cím: Pí Vera Straková, Prag XVIII. Za Pohorelcem 14, Böhmen. A hátoldalon pedig a feladó pontos címe van feltüntetve: Schutzkäftling Ant. Straka, Nr. 40188 Block 7/A. Konzentrationslager. Gross Rosen. Schlesien. Straka egyik rabtársa, Rudolf Glykner 1946-ból származó közlése szerint, eredetileg a barakktábor 8-as számú blokkjában volt; 1944 őszén került a 7-es számú „rokkantblokkba”. Barátai könnyíteni akartak helyzetén, ezért juttatták a csökkent munkaképességűek és rokkantak közé, de éppen ez a körülmény játszott közre abban, hogy amikor január vége felé, a közelgő szovjet hadsereg elől ki akarták üríteni a tábort, Anton Straka az elsők közt került a halálmenetbe. A prágai Odeon kiadásában 1971-ben megjelent kis magyar irodalmi enciklopédia (Slovník spisovatelű — Madarsko) szerint Straka 1944-ben halt meg. Ezt az adatot most helyesbíthetjük, illetve kiegészíthetjük mindazzal, amit azóta sikerült megtudnunk „a megértés úttörőjének” sorsáról. Saját levele igazolja, hogy 1945 januárjában még életben volt. Gross Rosenben január végén jelent meg a szovjet tüzérség, ekkor kezdték meg a németek a tábor evakuálásának megszervezését, s az éhség és halál menetének csoportos indítása február második hetében érte el tetőfokát. Legújabb értesülésünk Arolsenből származik: az ottani nemzetközi tudakozóiroda megállapítása szerint Straka Gross Rosenból február 17-én indul el Mittelbachba, mely
