Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - DOKUMENTUMOK - Szántó György: Levelek a rabságból
IGXDIKTEľ“ imiEMT^mrMicDis SZÄNTÔ GYÖRGY Levelek a rabságból No de komolyan, édes: hova lett Sztraka, a hű cseh? Mint mi, úgy örült utazásunknak, végre sikerült! (A Barlangra ő figyelmeztet.] Hova lett? ... Szabó Lőrinc „A huszonhatodik év” című Urai rekvieméből A csehszlovákiai és magyarországi írók kapcsolatainak megteremtése és elmélyítése terén a két világháború között tagadhatatlanul Anton Straka tette a legtöbbet. Ezt a kassai születésű, szlovák nemzetiségű és anyanyelvű, de magyar kultúrán nevelkedett férfiút a húszas évek derekán Prága a budapesti csehszlovák követségre nevezte ki, ahol testestül-lelkestül a két ország népének közeledését szolgálta. Főképp magyarországi és szlovákiai, de elvétve csehországi sajtóban közzétett Írások ismertették már Straka ezen a területen kifejtett munkásságát. (Gál István, a kortárs és jóbarát például a Szabó Lőrinchez Írott Straka-leveleket mutatta be az Irodalmi Szemlében, 1973/5., 418—426.) Mint özv. Vera Straková tanúsítja, férje kapcsolatteremtő, ösztönző, szervező, alkotó és műfordító tevékenysége során számtalan levelet, levelezőlapot és egyéb írásos üzenetet küldött szét magyarországi és csehszlovákiai íróknak, költőknek és művészeknek a kölcsönös megismerés ügyében. Vajon előkerülnek-e még a régi barátok, munkatársak birtokában vagy hagyatékában fekvő, irodalomtörténeti értékű, eddig ismeretlen Straka-levelek s esetleg a válaszok másolatai vagy legalább vázlatai? Anton Straka sokoldalúan tevékenykedett. Hiba lenne életművét kutatva és ismertetve kizárólag a csehszlovák—magyar barátság területén végzett munkásságára összpontosítani a figyelmet. Csupán néhány mozzanat gazdag életéből: Szenvedélyes turista volt és sokat tett a szlovákiai turisztika fejlődéséért. Prágába kerülve, szlovák diákok közt igyekezett honismereti előadásaival elmélyíteni a hazai táj iránti szere- tetet és mindenütt Szlovákia természeti szépségeit propagálta. Később, budapesti évei során nemcsak a cseh és a szlovák irodalmi értékeket népszerűsítette a magyarok közt, hanem az ottani csehszlovák kolónia anyanyelvi kultúrájáról is gondoskodott. Csehszlovákia feldarabolása után Straka, aki cseh leányt vett nőül és Prágában nevelte három fiát, a Protektorátus területén maradt. 1939. március 28-án kelt a külügyminisztérium felszámoló bizottságához intézett levele, melynek piszkozatában olvasható: „Mindig és mindenütt a csehszlovák államért, annak egységéért és megbonthatatlan- ságáért, a cseh nemzettel való feltétlen együttműködésért exponáltam magam s ez- iráhyban kívánok működni a továbbiakban is. Szerintem hasznos lesz, ha Prágában megmarad néhány, háború előttről ismert, jó szlovák, akik továbbra is a csehek és a szlovákok kulturális és gazdasági együttműködése és jobb jövője érdekében munkálkodnak majd.” Ennek az évnek júliusában Anton Straka ügyvezető titkára és legtevékenyebb vezetője lett Emil František Burian színpadának, a D 40 Baráti Körének. A „körben”
