Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - NAPLÓ - Sándor László: Peter Jilemnický magyar fogadtatása
Ebben az időszakban a magyar baloldal értelmiségi köreiben Jilemnickýt már mint a szocialista realizmus legjelentősebb képviselőjét tartották számon, és — kivált a sarlós fiatalok — többen is foglalkoztak a gondolattal, hogy egyik másik művét lefordítják magyarra. Jómagam, miután két részletet publikáltam Is a Cukorból, megbízást kaptam a pozsonyi Prager Könyvkiadótól a Töretlen föld és a Cukor lefordítására. * Rövidesen kiderült, hogy egyik sarlós társam, a Pozsonyban élő Csáder Mihály is szándékozik lefordítani e két regényt magyarra. Miután tudomást szerzett a Prager Könyvkiadótól kapott megbízatásomról, levélben fordult hozzám ez ügyben. E levél ma már irodalomtörténeti dokumentum, idézem hát vonatkozó részét: „A múltkori ittlétedkor említetted Lőrlncz Gyuszlnak, hogy a Prager cég megbízott Jilemnický: Pole neorané és Kus cukru című regényének megmagyarosításával. Te említetted Gyuszinak, hogy az egyik regény fordításának jogát átengednéd. E beszélgetésiekre hivatkozva, kérlek szépen, légy szíves postafordultával értesíteni, átengednéd-e a fordítás jogát és melyik regényét. Nekem kellemesebb volna és jobban fekszik a Kus cukru. Bátorkodom megjegyezni, hogy a szerzőt ismerem, jó barátom, aki maga is szívesen veszi azt, hogy műveivel foglalkozom. Egy kisebb regényét, a Víťazný pád-ot most fordítom, majdnem teljesen megvan már. A kiszucai parasztok sanyarú életéről szól. Mivel nekem a Prager céggel tárgyalni kissé körülményes, nagyon leköteleznél, ha elfogadtatnád velük ezt a fordítást. A fordításból mutatványt Neked vagy egyenesen nekik szívesen küldök.” Természetesen eleget tettem Csáder Mihály kérésének, és az egyik regénynek (már pontosan nem emlékszem, melyiknek) fordítási jogáról lemondtam javára. Sajnos, a dologból nem lett semmi, mert a rövidesen bekövetkező politikai változások terveiket keresztülhúzták. Egy érdekes irodalomtörténeti adalék világít rá, hogyan épültek kí Jilemnický kapcsolatai a haladó magyar tömegekkel. 1938 márciusának első hetében Ladislav Novo- meskývel és Morvay Gyulával együtt lépett fel a rimaszombati Űj Munka művelődési egyesület magyar—szlovák ünnepi estjén, amelyet az 1848-as márciusi események emlékére rendeztek. Jilemnickýnek 1937 végén jelent meg Kompas v nás (Iránytű) című regénye. Nem sokáig váratott magára a magyar visszhang, amely e sorok írója tollából a Korunk 1938. évi 5. (májusi) számában látott napvilágot. A méltatás főleg a regény eszmeiségét emelte ki, megállapítva az író írásművészetének jelentős gazdagodását. A fasiszta megszállás és a második világháború évei természetesen megállították Jilemnický műveinek további térhódítását a magyar olvasók körében. A felszabadulás után az érdeklődés azonban ismét Jilemnický felé fordult. Bízvást elmondhatjuk, hogy csaknem valamennyi prózai műve megjelent magyar nyelven, és számos kritika, cikk, tanulmány foglalkozott könyveivel, írásművészetével. Gazdag bibliográfia állna össze ezeknek a könyvészeti adatoknak összegyűjtésével. A sort 1948-ban egyik főműve, a Pole neorané nyitotta meg. A budapesti Szikra Könyvkiadó adta ki Töretlen föld címmel, Hegedűs Adél fordításában. Azután egymásután jelent meg többi műve is, egyik-másik több kiadást érve meg. 1950-ben a Kronika (Garammenti krónika), 1951-ben.a Kompas u nás (Iránytű), 1953-ban a Zuniaci krok (Dübörög a föld) és a Kus cukru (Cukor), 1960-ban a Vííazný pád (Győzelmes bukás) és 1964-ben egy válogatás elbeszéléseiből, a Zuzka férjhez megy és más elbeszélések címmel. Ma már bátran elmondhatjuk tehát, hogy Jilemnický életműve széles körben ismert és közkedvelt lett a magyar nyelvterületen és fokozatosan szerves részévé válik a magyar tömegek irodalmi műveltségének. Sándor László
