Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - NAPLÓ - Tőzsér Árpád: Vilém Závada verseiről

,beri s a „természeti katasztrófákat jelző érzékeny szeizmográfban” a természet szeretete dolgozik, a „test harcterein elszórt sejt-bunkrekeben szunnyadó rétjtélyes hatalmak” képegyüttese egyaránt jelzi a költő háborúellenességét és itudományos (biológiai) érdeklődését, a „női báj felmentő tartalékai” verssor a nő (lány, asszony, anya) kultuszát, s a vers egésze a költő kicsit melankó- liára hajlamos humanizmusát.

A Gyászünnepélyt követő kötetekben ezek az alapmotívumok teljesednek ki (helyeződnek a Šalda megfogalmazású „költői idő-térbe”, kapnak filozófiai mélységet), plusz az a mindenkori kormondanivaló, amely Závada fentebb már említett elkötelezettségét erősíti, motiválja, gazdagítja.

Az alábbiakban ezt a kötetenként más-más kormondanivalót tekintjük át, a Mű monolitságát biztosító állandó motívumokra és formai jegyekre írásunk összefoglaló, vázlat-jellege miatt részletesebben nem térünk ki.

Az 1932-ben megjelenő Sziréna (Siréna) című gyűjteményben a kormondanivaló: valami ószövetségi komorságú és haragú ítélet a válságban vonagló polgári társadalom apokalipszise,a háborúk, a munkanélküliség, az erkölcsi fertő felett:

ahol az emberi tűzhányók kitörtek vakon behódolva hírnévnek gyönyörnek Babérok hervadnak sírhantokra fűzve s alattuk mocsarak orrfacsaró bűze

(Városi képek — Mestské krajiny, Rácz Olivér ford.)

A Sziréna szkepszise után az 1937-ben kiadott Gyalogosan (Cesta pešky) c. kötet a kiharcolt hit és remény költészete. A bűnös világtól elforduló költő számára a szülőföld a biztos pont, a tiszta élet lehetősége: a költő „tékozló fiúként” tér vissza természethez s az egyszerű, természeti ember bizonyosságaihoz. Az osztravai föld ugyan még itt is „megskalpolt puszta táj” (Vándorkő — Bludná skála), elég gyakran törnek fel belőle a Kétségbeesés (Zou- falství) féle versek, de a „mélyben a sziklák alatt gyöngéd patak csörgedez” [Kivágott erdő — Vyrúbaný les, Kulcsár Ferenc ford.).

Az 1940-ben kiadott A vártorony (Hradní vež) korihlette üzenete lehetett-e más — cseh költőről lévén szó —, mint tiltakozás a hitleri megszállás, a cseh nép középkorba taszíttatása ellen?! Az üzenetet elsősorban a Vártorony, á Szénország (Uhelný kraj) s Az utolsó ítélet angyala (Andél posledního soudu) vallásos és természeti szimbolikája tolmácsolta, de a hazátlanság állapotában s az ember teljes lelki-érzelmi megalázottsága közepette tiltakozásnak .tűnhetett még a cseh tájak, s az érzéki szerelem versbe fogása is.

. Az 1946-ban megjelent Feltámadás (Povstání z mŕtvych) című kötet címe az előző kötet záró versének, az Utolsó ítélet angyalának ezen soraira rimel:

Azt a szót száj ki nem ejti

A szél harsonája dörgi majd széjjel S földrengések nyelvében bőg fel

S félre gördül a súlyos sírkő < * j

A szót, amelyet 1940-ben ki sem lehetett ejteni, 1946-ban (miután a „földrengések nyelve” elhallgatott) új kötetének homlokára írta. De Závada lelke