Irodalmi Szemle, 1977

1977/5 - NAPLÓ - Varga Imre: Hit és tudás párbeszéde

seken, korán elérkezik valóságos feladataihoz; a Mikor a néma beszélni kezd már így fogalmazza meg a háborúból hazatért költő élettervét: „Nektek beszélek: munkások, parasztok, / Kik ott voltatok az összes frontokon”. Forbáth az elkötelezettséget választja, e választásról vall megejtő líraisággal a Mai Hamlet monológja ban. E vers vezeti be a harmincas évek második felében keletkező antifasiszta költészetét. Az Üres kezek a munkássors kegyetlenségét fogja látomásos képeibe, a Petőfihez, a Garda Lorca, a Fábry Zoltán mestereket, vezérlő csillagokat keres az embertelenség és esztelenség idején. Szerepét a „virrasztásban”, a forradalmi eszmék és értékek megőrzésében találja meg, ezért feszül mindig új és új versben a terjeszkedő fasizmus, a közeledő háború erői ellen. Utolsó versei az új háborúról és az előző pusztítást is felülmúló öldöklésről festenek kegyetlen látomásokat /Őszi dal, Látomásj. Egyik utolsó versében még a költőket buzdítja kitartásra, küzdelemre /Költőkhöz intő szózat); aztán nincs tovább: Forbáth Imre, a költő, 1938-ban végképp elhallgatott. Személye még jelen volt: három évtizeden át. Költészete azonban kishíján a feledés palástja alá került. Pedig alakja: tiszta emberi egyénisége és költészete: bátor és eredeti hangja egyaránt megérdemli az emlékezést. Szegényebb lenne nélküle a csehszlovákiai magyar irodalom.

Pomogáts Béla

Hit és tudás párbeszéde

150 éve született Vajda János

Aki a múlt századi verseskötetekből, regényekből és színművekből kapott élményeit összehasonlítja történelmi ismereteivel, egyszerre csak különös jelenségre döbben. A szabadságharcot megelőző forróságban, majd a forradalomban még a nyolcadrét Petőfik is a kort élik és dalolják. Szabályt erősítő kivétel nem sok akad. Elet és irodalom a méltatlan utód fülében jólesően összehangzik. Még az óvatos Arany János is föllelkesül; a szabadság mámora országokat ragad magával. A világ és írók még ismerik egymást. Mint a jó szeretők. S aztán egyszerre változni kezd az élet. Elvész a független és szabad haza (reménye), de a műszaki haladás meggyorsul — Széchényi álmai teljesednek. A gazdasági élet átrendeződik, s a mozgás megváltoztatja a merevnek látszó Monarchiát is.

A nagy fordulat évei megérdemelnek itt egy-két mondatot. Űj pecsenyét húznak a nyársra, a főnemesség mindjárt elmarja az ízletes részeket. Azaz hogy: engedve a kor kényszerének s látva a külhoni példát: bankok, részvénytársaságok vezéri állásait megkaparintja, igazgatói székbe csücsül. Bankok, részvénytársaságok, hivatalok — az átformálódott élet újdonságai. A közép- és kisnemesek elfoglalják a jól jövedelmező hivatalokat. Belőlük alakul ki rövidesen a Monarchia igen életerős rétege, a bürokrácia. Az elszegényedett és állástalan nemesi réteg pedig csak a rangjával kérkedik, ők az újabb társadalom élősködői — a dzsentrik. A törpebirtokosok és földjüket elvesztett szegények egy részét a gyorsan gyarapodó ipar alkalmazza. Részvénytársaságok, gazdag bankárok húzzák ki a kisgazdálkodók lába alól a földet. Az iparba kényszerült munkások kezdetben alig-alig különböznek a szegényparaszttól vagy a kis céhek kizsákmányoltjaitól. A gépesítés növelésével és az iparosítás fölgyorsulásával azonban nemcsak számban nő meg az ipari munkásság, de életmódjuk is másul a céhlegényekéhez vagy parasztokéhoz mérve. Kialakulóban a magyar proletariátus. A társadalom szerkezetét átrendező mozgást nagyon kevesen látják tisztán Magyarországon.