Irodalmi Szemle, 1977
1977/5 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Tar Károly: Szolgálatra felkészülni (Beszélgetés Balogh Edgárral)
nedéssel, s ez a realizmus a legbiztosabb alap a duna-völgyiség, kelet-európaiság, egész-európaiság és nagyvilág körkörös vállalása, az élő nemzetköziség számára is. A második: annak felelős tudomásulvétele és gyakorlása, hogy nem a semmiből jövünk, hanem elődeink bennünk felgyűlő történelmi energiáit vetjük be a tudományos-műszaki forradalom teremtette új lehetőségek felhasználásába, szocialista jövőnk tervezésébe. Hagyományaink ismerete és kritikai fel- használása nélkül jellegtelen és meddő páriák, gépek volnánk, nem alkotó emberek. A népszolgálatról már szóltam. Amíg olló nyílik a tömegek és a szakértelmiség között, s a fejlődés szocialista szakaszán még ez a helyzet, a tanult embernek a maga kulturális többletét az információközlés minden eszközével s az erkölcsi magatartás közösségi követelményei szerint tovább kell adnia a munkásoknak, parasztoknak, a mindenkori fiatalságnak, s természetesen a másként szakosított értelmiségi társaknak. A nép szolgálata különös hangsúlyt kap a számbeli kisebbség — az együttélő nemzetiségek — életében, hiszen itt a sokszor más nyelvet megszerzett tudás lefordításáról s anyanyelven való közvetítéséről is szó van. A felelősség nemzetiségemért ott kezdődik, amikor például román nyelven megszerzett szaktudásomat a magyar sajtóban, könyvkiadásban, rádióban, televízióban és szabadegyetemen magyarul nyújtom tovább a dolgozóknak. Erre a nemzetiségi kérdés szocialista felfogása folytán mindenütt kellő alkalmunk is nyílik, s rajtunk múlik, hogy egyedenként erre a szolgálatra is felkészüljünk. A falakon festmények, fényképek. Közírónk kortársai néznek le ránk: Gaál Gábor, Móricz Zsigmond, Fábry Zoltán, Groza Péter, Józsa Béla, Kós Károly, Kacsó Sándor, Nagy István. Az ablakon túl, a Rákóczi úton nyargal a decemberi szél. Balogh Edgár a csempekályha mellé, a karosszékbe helyezkedik, kéziratot javít, dolgozik. Balogh Edgár a nyugdíjas koron és a hetven éven túl is úgy él, ahogyan eddig. Ahogyan tanította és tanítja az életet, és ahogyan nekünk is, küzdve és vívódva, élnünk kell. Tar Károly Faragott magyar kiskapu a Felső Tisza mellékéről. Az 1927-ik évi országos regősjárás alkalmával rajzolták le a regősdiákok.
