Irodalmi Szemle, 1977

1977/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Mészáros László: A jövő valósága (befejező rész)

nek. A népszaporulati növekedés alapvetően kétféleképpen állítható meg: vagy csökken a születések száma, vagy növekszik az elhalálozások száma. Mivel a népszaporulati növekedést tulajdonképpen az elhalálozások gyakoriságának visszaszorítása váltotta ki, a megoldást a szüietésszabályozásban kell keresnünk. Több felmérés bizonyította, hogy a legnagyobb népszaporulati emelkedést kimutató helyeken a születésszabályozás legelemibb — „bibliai” — módszereit sem ismerik az emberek. íme, a tudás forradalmának szükségessége! Mert tulajdonképpen csak annyit kell elérni, hogy ne szülessenek meg a nem kívánt gyerekek. Európának ez már többé-kevésbé sikerült, most Ázsián a sor. A népszaporulathoz kapcsolódik az élelemellátás kérdése. Az az igazság, hogy a tudomány és a technika minden vívmánya ellenére e téren egyelőre igen ingadozó a helyzet, hisz elég egyetlen száraz év, hogy százmilliókat sújtson az éhínség. Az úgynevezett „zöld forradalom” elképzelései teljes mértékben eddig még csak papíron valósultak meg. Az új gabonafajták vagy kukoricafajták nagyarányú termesztése nagyarányú befektetéseket (öntözés, gépek, műtrágya) igényel. A fejlődő országokban pedig még fennáll az a paradoxon Is, hogy a műszaki vívmányok a városba vonzzák az embereket, ahol azonban kevés a munkalehetőség, s így növekszik a munka- nélküliség. A fejlett ipari államok élelmezési egyensúlya is sokszor csak úgy tartható fenn, hogy a mezőgazdasági beruházások meghaladják a nyereséget. Vannak azonban valóban forradalminak tűnő elképzelések és kísérletek is. Az egyik egy magyar találmány: a fehérjegyártás. Mint tudjuk, növények nélkül nem léteznénk. Az élelem-energia átvitelét a zöld növényekből az élő szervezetek során át táplálékláncnak nevezzük. Az ember helye ebben az élelemláncban kedvezőtlen, mivel egyre nagyobb részben fogyasztunk többszörösen átalakított táplálékokat. A zöld növényekből tehát magas tápértékű fehérjekoncentrátumot eredményező ipari eljárással ki kell vonnunk az értékes anyagokat. A magyar Ereky Károly 1925-ben tette közzé először ezt a gondolatot, majd 1953 körül az angol N. W. Pirié professzor folytatta a munkát, s végül is a budapesti Műszaki Egyetem egyik kutatócsoportja oldotta meg a probléma részlet- kérdéseit és 1972-ben üzemelni kezdett a Tamásiban épült fehérjegyártó üzem. A gyár főterméke 45 százalékos fehérje kivonat, nyersanyaga pedig a lucerna. A levélfehérje- termék a fehérjetartalom tekintetében a szójaliszttel egyenértékű. A dolog messzeható következményeit nem nehéz belátni. A számítások szerint a kellőképpen lerövidített élelemlánccal a Föld 100—200 milliárd embert is eltarthatna... (Valóság, 1975/8). A kérdés most már csak az, hogy az őrült vagy az okos lehetőségek valósulnak-e majd meg.

8. 3. Az atomháború veszélye, a népszaporulati robbanás, a környezetvédelem stb. olyan problémái az emberiségnek, amelyeket már elég tisztán látunk, sőt már a meg' oldásuk lehetőségei is felsejlenek: leszerelés, békés egymás mellett élés, születéssza bályozás, fehérjegyártás, és így tovább. Mindezeket a problémákat az elkövetkező néhány évtized alatt kell — így vagy úgy — megoldania az emberiségnek. Természetesen közös erővel. Ezek a közös erőfeszítések az alapjai az integrált emberiség kialakulásához vezető folyamatnak. Az emberi fajra váró sok millió éves fejlődés lehetőségeit szem előtt tartva, ha túl akarunk lépni a bűvös kétezredik év határkövén és megpróbáljuk felvázolni az elkövetkező 100—200 év körvonalait, akkor kiindulópontunk mindig csak az integrált emberiség, az egységesített Föld eszménye lehet. Ma ez természetesen még csak terv, csak program, de megvalósítása szükségességében nem kételkedhetünk. A folyamat nem egyszerű és nem lesz zökkenőmentes. De az alapokat már leraktuk. Jelképesen gondolunk itt a Szojuz-Apolló űrprogramra és a Helsinki Béke- konferenciára. A nyugati társadalmak egyre fokozódó belső ellentétei számukra is mind égetőbbé teszik az új társadalmi elrendezés szükségességét. Néha összetévesztünk két dátumot: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megelőzte a Hold elérésének az időpontját. Mintha egyetlen dialektikus folyamat két ellentétes pólusairól lenne sző: keleten az új társadalmi rend mögött a technika bizonyos lemaradásáról bes2élhetünk, míg nyugaton szinte már csak a káprázatosán előretört technika az egyetlen dolog, ami még összefogja a düledező társadalmakat. A dialektikus integráció szükségét mindkét pólus érzékeli. Ez a közelítés természetesen minden bizonnyal több nagyságrenddel bonyolultabb lesz, mint a Szojuz és az Apolló űrhajók összekapcsolása, s a derűlátók szerint is legalább 100 évet igényel. Vagyis: három-négy nemzedék váltását feltételezi.